Anya mindig délig alszik.
Apa is mindig délig alszik.
Miért kell nekem minden
reggel hatkor kelnem?
Mintha az iskola
nem várna meg –
Magyar, matek s a többiek
bla, bla, bla.
Látom anyáék sem
beszélgetnek – egymással
csak nekem mondják:
mindig kövessem a szülői példát.
Én ezért mindent
latba is vetek,
alig várom már, hogy
felnőtt legyek
s a postás bácsinak
Heinekkent töltsek.
12 hozzászólás
Kedves Emese!
Igaz, gyerekvers, de akár a felnőtteknek is szólhatna! Rengeteg igazság rejlik benne.
Azt a versedet pedig szívesen olvasnám, légyszi rakd majd fel. Kérném írd le nekem, mit takar az, hogy "svédvers" mert én bizony nem tudom. Köszi!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Összeollóztam egy röpke anyagot a svéd típusú gyermekversekről, persze ez korántsem sem teljes kép, de mégis valami:
Ezelőtt kb. 35 évvel három svéd költőnő: Britt G. Hallqvist(teológus), Ingrid Sjöstrand(tanár), és Siv Wideberg(tanító) belebújtak a gyermekek bőrébe, ellestél-meglesték gondolataikat, megpróbálták megragadni a gyermeki logikát és ezt szabad versbe "tömörítették".
A "svédversek" szólhatnak bármiről: a családról, a barátokról, az első szerelemről, örömről, bánatról, a külvilág elleni tiltakozásról, a "miértekről"…..mindarról ami egy kisgyereket foglalkoztat. (folyt. köv. , félek, hogy elszáll a mondandóm:-), ezért inkább felaprózom)
A svéd típusú gyermekversekben, akár a népmesékben érzések-indulatok csapnak össze , de a szövegben mégis a harmónia, a belső békére való törekvés igénye uralkodik.
Ezekben a versekben a főhős egy kisgyermek. A szerző -különösen, ha résztvevője is a diskurzusoknak – beleéli magát a gyermek világába, s ily' módon lesz hiteles az, amit a gyerkőc monológ formájában elmond. E versek jellemzője még, hogy a főhős /szájhős/ 🙂 meghallgatja ugyan a körülötte levők véleményét, de saját belátása szerint cselekszik.
"Akár a felnőtteknek is szólhatna!" szól is :-), így legalább jobban megismer(het)jük gyermekeinket, ha már "százlábon" kell(ene) megélni, és sokszor nincs időnk egy kiadós-közvetlen együttlétre, beszélgetésre.
🙂
érdekes, a "svédvers" is, mint a haiku 2 táborra osztja az olvasóközönséget (ahogy látom, hallom, olvasom): vannak aki rajonganak érte, s vannak, akik kevésbé teszik azt . Hogy én mindig ilyesmiket kell, hogy kifogjak :-))) No de mind a kettőre van men'levelem:
haiku, mert ingázó/nélkülöző pedagógus vagyok :-)))
svédvers, mert ingázó/nélkülöző pedagógus vagyok :-)))
Tehát a témák "feladták magukat" !
Köszönöm, hogy olvastál kedves Panka.
Barátsággal
Emese
🙂
azt a verset is felteszem.
A tanitó néni megszólal belőled, és ez így is van rendjén. Játékosan , beleszőve az igazság , az életkép. Azt én sem tudom mit is takarhat svédvers? Megadod a választ rá biztosan:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Pankánál nagyjából vázoltam azt, amit én tudok a svéd versekről, most röviden kitérnék (a teljesség igénye nélkül) a hazai szerzőkre:
magyar vonatkozásban Kiss Ottó Csillagszemű Manója hódít. Aztán még ott van Finy Petra: ő úgy szól a gyerekekhez, hogy közben a felnőtt is kedvét leli az olvasásban, vagy Lackfi János Aranysityak antológiája, alcíme friss tinta. : humoros, ironikus írásokat, verseket tartalmaz. Ezt a könyvet is együtt forgathatja gyerek és felnőtt egyaránt.
Röviden összefoglalva:
önállósodott műfaj, többnyire rímtelen monológ. Nagy igazságokat, életérzéseket, mély gondolatokat örökít meg, ahogy egy kisgyerek látja, tapasztalja szűkebb/tágabb környezetét.
Köszönöm gondolataidat, kedves Marietta.
Szeretettel
Emese
Igazán meglátszik, hogy tanító vagy a szó legnemesebb értelmében. Tetszik ez a versed is, a gyermeki lelket adja vissza. A haikukkal is csak ismerkedem, próbáltam írni, de nem gondolom jónak./ már mint a sajátomat! / Viszont a tömörségük miatt szeretem. A saját verseim is rövid lélegzetűek.
Szeretettel üdvözöllek: oroszlán
Kedves oroszlán!
Az én írásaim sem járnak hosszú köntösben, de
"Nem singgel mérik az embert."
Köszönöm szépen, hogy itt voltál:-)
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Nagyon édesen írtad le a gyermeki vágyakozást. Na persze a gyerekeknek van eszük, mindig abban követnék a felnőtteket, ami nekik jó. Ezt a versformát – kezdőként – nemigen ismerem, emiatt egy kicsit idegen is számomra, de a téma annyira megragadó volt, olyan kedves, hogy megmosolyogtam. Szeretettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
A gyerekek csintalanok, ami egy egészséges magatartás tőlük,
de nem árt -sőt -, ha mi felnőttek is huncutok vagyunk a szó pozitív értelmében,
és partnerként kezeljük őket:-)
Ez a versforma nem is olyan régen jelent meg magyar területen, talán 1982-ben… Tótfalusi István / író, nyelvész, műfordító/ fordításában.
Köszönöm gondolataidat, kedves Szilvi.