Egy kismadár, ma délután,
– Aprócska volt, tenyérnyi tán -,
Keresztül szállt a nappalin,
S akár a sárga kankalin,
Tavaszt hozott a tél után.
Egy kismadár, ma délután…
Vidáman szállt a fény után,
– Oly könnyű volt, pár gramm csupán -,
Suhant, akár a gondolat,
Mint esti szél a fák alatt.
Gyanútlanul, kissé bután,
Vidáman szállt a fény után…
Csak én hallottam, senki más,
– Csupán egy bágyadt koppanás -,
A konyhaablak üvegén,
Kilobbanó, parányi fény.
Egy apró, végső dobbanás…
Csak én hallottam, senki más…
Felsírt a szél a fák alatt,
– hol mindhiába vártalak -,
Oda temettem el szegényt,
Aki, mint én, vágyta a fényt.
De aztán jött egy pillanat,
S felsírt a szél a fák alatt…
10 hozzászólás
Szia!
Már nálunk is végezte madárka a télikertünk ablakán. Az elején azt hittem, egy könnyed, meghitt verssel van dolgom, de aztán beütött a tragédia. Fantasztikusan jó, ahogyan ábrázolod az egészed. Az utolsó versszak művészien adja meg a drámai nyomatékot. Nagyon jó!!!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm a figyelmed Eszti. És minden egyebet… a.
Ó!
Szegényke. Nagyon szépen ábrázoltad, tetszik a vers.
M.
Nagyon megtiszteltél Miléna.
Üdv. a.
Kedves Antal!
Most tátva maradt a szám, annyira jó ez a vers.
Azt hittem egy sorskép csupán, de nem, kettő.
Nagyon jó a ritmusa, egy csoda.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Józsikám!
Néha nem tudom, komolyan beszélsz-e. Mindenképen köszönöm a figyelmed és megtisztelő véleményed.
Barátsággal. a.
Kedves antonius!
Azt hittem a tegnap olvasottat nem lehet felülmúlni. Tévedtem. De most szívből örülök ennek a tévedésnek. Ez egy remekmű. Érdemes volt újra megkeresnem téged.
üdv
Szellő
Ugyan már szellőcske. Ilyen "remekművekkel" van itt kitapétázva a napvilág.
De azért köszönöm. a.
Kedves Antal!
Nagyon szép, pontosan megalkotva, mint a többi – általam már jól ismert – versed.
Igazán élvzettel olvastam, miközben megsiratom azt a parányi kis lényt, a madárkát, ahogyan kimúlt (mint az én galambom).
Üdvözlettel: Kata
Kata kedves!
A kezemben halt meg. Kicsit vele haltam én is.
Köszönöm a figyelmed, értékelésed.
Üdv. a.