Fák jajszava a szélben,
reccsenő ágak gyűrt sikolya,
bolyongunk a korai télben,
eltűnt a múló nyár mosolya.
Reszket fű, fa, virág, bokor,
minden földi lény vacog ,
csüggedt láncán himbál a kor,
szeptemberi nap nem ragyog.
Szívem is kihűlt, hideg,
akár a megfáradt mező,
jeges páncélján kinek
új hajtása többé nem nő.
Megbolygattuk az életet,
világítunk, fűtünk sokat,
kérdeztük a természetet,
bírja a változásokat?
Őrjöng, siratja gyermekét,
rothadó törzsén a faág,
nem leli sehol sem helyét,
kérgén az idő lyukat rág.
De a növények tudják jól,
milyen is volt az édes nyár,
álmukban rigó dala szól,
emléke vissza-vissza jár.
Míg él egy parányi szikra,
addig meg nem dermedünk,
lelkünk ajtaját kinyitja,
s újult erővel ébredünk.
12 hozzászólás
Kedves Rozália,
Részben természeti részben elmélkedős verset alkottál, de nagy összhangban. Valós és talán fájdalmas(amit még nem ért meg sok ember: a természet fájdalma) képekkel, tényekkel. Örülök, hogy olvashattalak,
üdv,eszkimo.
A természeti képekről a napok időjárása jut eszembe. Valóban jó vers! Tetszik.
Kedves Boer!
Igen, valóban az időjárás ihletett. Köszönöm hozzászólásodat.
Rozália
Gratulálok a versedhez… jó volt olvasni!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszönöm!
Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon tetszett! Napszerető vagyok, rettenetesen tudok szenvedni az ilyen undok időkben, és remekül érzékeltetted ezeket a gondolatokat! Az első és az utolsó versszak tetszett a legjobban, minden betű a helyén van bennük. És az utolsó versszak gondolata nagyon szép!
Kedves Inesita!
Köszönöm hozzászólásodat.
Rozália
Kedves Eszkimo!
Köszönöm szépen!
Rozália
Kedves Rozália!
A természet mögé bújtattad az érzést. Nagyon szép vers. Olyan igazi "elmélkedős".
Üdvözlettel: Mariann
Kedves Mariann!
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Rozália
szia Rozália!
roppant kifejező vers!
mint amikor az ember lelke a vidámságból
a nem várt szomorúság gyilkos karjába
záródik.
én így érzem soraidat!!
üdv
leslie
Kedves Leslie!
Köszönöm szépen.
Rozália