Vigye el illatát
hideg szél fúvása,
barna hajszálait
viharnak vad tánca;
sújtsa szét a fánkat
villámok moraja;
rejtse el kék szemét
sötét felhők raja!
Tűz égesse el
szerelmem vakságát,
lángja szakítsa
hiedelmek láncát;
parazsa olvassza
porrá a szavakat,
tisztítsa meg füstje
a régi Ezüst-tavat!
Távozzon belőlem
arcának szépsége;
nyelje el, vigye el
tengernek mélysége,
nyomja el énekét
hullámok zúgása;
mossa el emlékét
eső-könny hullása!
Temessen a föld
halott ígéretet:
teremjen hantja
nekünk más végzetet;
hozzon neki gyümölcsöt
kívánsága fája,
s nekem egy másik fa
messze a határba'…!