Elmentem.
nem tudom mi űzött
talán a csalódás, talán a félelem
talán hajózni vágytam
a végtelen tengeren
kiráztam lelkemből
a poshadt bánatot
tüdőm friss tengerillatot
kortyolgatott
tornyokra másztam
márvány palotákat
bámultam önfeledten
világot láttam
trópusi naptól
csokibarna lettem
mindenhol jártam
ahol szépség és csodák ragyogtak
de nem lettem egy cseppet sem boldogabb
3 hozzászólás
A természet mi mindent elfeledtet. a helyzet az h. sokszor pontt a természetben látjuk az elfelejteni kívánt személyt ill. dolgot. Sajnos.
Üdvözlettel: JC
Köszönöm Aysa!
Lásd milyen bolondos vagyok de ez is egy versciklus, aminek az első versszak a Szülőföld, második az Elmenetem, harmadik a Hazatértem. Nem túl jól sikerültek de én szeretem őket, mert lelkemből jöttek. Tulajdonképpen összekapaszkova érdemes őket olvasni.
Köszönöm értékelésedet. fefo
Bizony, hiába a ,,menekülés”Az utazás, és amit leírtál, gyönyörű.Amnéziát, viszont nem okoz, pedig néha jó lenne nem gondolkodni:)
Üdv:Kriszti