S ha reggel hullaszag fogad,
Ne érdekeljen,
Védd magad!
Csak szaladj, vagy maradj,
De tétlenség nélkül is kevés a sok,
Szép a csúnya, mű az igaz,
És bárányok csak a farkasok.
De én hallgatok.
Méghogy ember embernek…
Nevetnem kell, de nem teszem
Egy percre elfelejthetem
A reggeli hullaszagot,
Talán nyomot hagyott,
Vagy csak teret, csendet, időt.
És már alig érzem a fertőtlenítőt.
5 hozzászólás
Nagyon érdekes vers, odamondó is és lemondó is, de tetszett.
Hanga
Például erre gondoltam, amikor a ritmust dicsértemaz "úgy kilenc negyven körül"-nél. Itt – úgy tűnik – egy hangulatról van szó, még ha nem is túl kellemes. De javíts ki, ha rosszul értelmezek.
Grat
hullaszag…nahát, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe!…ja de eszembe jutott…de nem akarok nagyon elkalandozni, tehát:
nagyon tetszik a kezdés, csak úgy,minden felvezetés nélkül bele a közepébe.
az "és" helyett én biztos csak "s"-t tettem volna a bárányok elé, de ez már csak az én dolgom -.-
a fertőtlenítőért külön köszönet ^^
grat!
citromos fertőtlenitó egészen pontosan, erőszakos szag, minden mást elnyom.
EZ jó, több mindent belelehet képzelni, nekem az első pár soráról rögtön a reggeli tömött busz jutott eszembe…nem tudom mire gondoltál igazából, vagy általánosságban kell-e érteni az írásod, de tetszik ez a sokoldalúsága:-)
H.