Fagyos tekintetek,
hideg szavak,
a szikrázó tűzből
csak ennyi maradt.
S bár a szemedben néha
látni vélem még
a tovatűnt évek
halvány emlékét,
nem mosolygok már
úgy rád, mint rég.
Régi vágyaink megfakult képe,
az őrjítő csókok kínos emléke
ott lebeg még valahol a levegőben.
Bűn volt, amit elkövettél,
bűn volt, amit elkövettem.
4 hozzászólás
Nagyon jól indult, az első 10 sor kifejezetten tetszett, tartalom, ritmus és rímek szempontjából is. Aztán felborult az egész vers-szerkezet, szaggatottabb lett…, kicsit mintha két vers lenne. Számomra nem egységes az egész.
Üdv,
Poppy
Úgy érzem, ez a versbe foglalt történet nem illik az "elmúlás-hoz, mivel én inkább egy szerelem végét, szakítást vélek benne föfedezni. Jól érzákelem?
Kata
Köszönöm, és igazad van, egy szakítás, de nem igazán szerelem volt ez, inkább egy hossz barátság vége, egy rosszul elsült dolog ami az elején nagyon jó volt, és ezért tettem inkább az elmúlás témakörbe. Valami véget ért, ami sose volt igazán szerelem… nekem ez inkább az elmúlás, mint a szerelem témakör, persze nagyon elvontan 🙂
Ami pedig a többiek véleményét illeti, igazatok van, kissé döcögős lett a vége, felborult, elismerem.
Legközelbb talán jobban sikerül 🙂
Üdv:
Szabcsi
Szerintem is nagyon jól indul, de a befejezés valahogy nem illik bele az összképbe. Az első versszak kifejezetten jól sikerült:)
Üdv: Colhicum