Lassan mozogva mint a lomha
szörnyeteg kúszott világomba
s köröttem mindent elfedett.
Fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Lebegve ég és vak felszín között
szívembe fájó béke költözött
bizonytalan, de fojtó rémület.
Fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Úgy, mintha sok-sok volna még
felbukkant néhány apró hordalék,
a víz – tükör. Ezt más nem érti meg.
Fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Egy pólyarongy, egy szétázott kosár,
egy tornazsákon lógó vak szamár,
tépett virág, szeret vagy nem szeret…
fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Papírcsónakon egy papírtanár
utolsó rossz jegyét beírta már,
szétázik lassan. Eddig szenvedett.
Fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Tajtékhabjain kazalnyi vászon,
hagyom hogy ússzon, hagyom, hogy ázzon
vigye titkait. Ágyékom megremeg.
Fehér folyók, ó honnan jöttetek?
És sorra jön, amit elém sodor,
öreg kutya, egy gyász-levél, csokor,
bérszalag, szerszám, és papírrengeteg,
fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Honnan e sok-sok ismerős kacat,
honnan hozzátok elém a múltamat
amit a lélek feledni eltemet,
fehér folyók, ó honnan jöttetek?
Körém fordul és eltűnik az ég
nem küzdök, nem, csak nézek vissza még
átélni százszor a rosszat és a jót
vigyetek engem is, fehér folyók.
10 hozzászólás
Nagyon szép képek, és kiválló ritmika – engem teljesen magával ragadott, mert tényleg olyan mint a folyó, hömpölyög… Gratulállok!
Köszönöm, Gyémántkereső!
aLéb
Szia! Remek a versed! A ritmika valóban kiváló, a refrén hatásos, és egy kicsit minden versszakban többet jelent. Kiemelném az egyik kedvenc sorom:
“egy tornazsákon lógó vak szamár” – nagyon érzékletes, tele van töltéssel.
Gratulálok!
Fogadni mernék, hogy legelőször a refrén bukkant elő a fejedben. Gyönyörű gondolat, versbe illő. De ezk a fehér folyók szinte látomásszerűen bukkannak fel a lelkedben és ott hullámzanak és beszélgetnek Veled. Kicsit zavar engem, -inkább csak az első versszak első három sorában – az egyes szám első személy, mig a fehér folyók többen vannak. (kúszott világomba…. fehér folyók ..) Megérdemelné e gyönyörü vers, hogy kijavítsd ezt a nyelvtani hibát.
szeretettel fefo
Teljesen lenyűgözött, ahogyan életed emlékeit – a múltadat –
megidézed.Igen! Van egy pár dolog az életünkben, amit
szeretnénk, ha “a lélek feledni eltemet”-ne. Ám a fehér
folyók nem hagyják.
Nagyon-nagyon szép vers. Örülök, hogy olvastalak.
Kedves aLéb! E dallamos, ritmusos elmélkedésedet öröm volt olvasni! Grat!:)
Köszönöm, látom szívesen olvasod a verseim, köszönöm mégegyszer..
aLéb
Ha az embert megtámadják az emlékei, az elől sohasem menekülhet, az mindig el fogja kísérni. Ez egy örök igazság, de tőled olvastam ezt a leggyönyörűbb megfogalmazásban! Még mindig a hatása alatt vagyok! Köszönöm! Üdv: Angel
Gyönyörű vers nekem nagyon tetszett, a ritmus a hangulat,mind olyan sejtelmes volt.:)
Gratu:)
Jó volt újraolvasni ezt a versedet is. Nagyon tetszik.