Messzeségben feldereng
Apró fény, mely táncol.
S nem hiszel a szemednek:
Délibábot látok?
Hogy lehet, hisz éjjel van,
Sötét, mint az ében?
Megnézed hát pontosan
Mi történik éppen.
Közeledvén megpillantsz
Tüzet, lángja sárga.
Most már futva, úgy haladsz,
Hogy hamarabb lássad.
Gitárt találsz, no fene,
Nincs ott másik élet.
Megpendíted s lágy zene
Lengi be az étert.
Hangjára a kis parázs
Új erővel lobban.
Szívednek ez oly varázs,
Hevesebben dobban.
Igéz a tűz ereje,
Hevít, közben nyugtat.
Melengeti lelkedet
Minden egyes szólam.
Minden oly szép, oly csodás…
Elmerengve nézed.
Száll a fenyő illatár,
Többet nem is kérhetsz.
Nyaldossa a tűz a fát,
Felbukkan egy szép arc.
Tán a jövő mire vágysz,
Azt mutatja mostan.
Ez az élet kell nekem! –
Motyogod magadban –
Mi eddig volt el vele,
Hátrahagyom nyomban.
Itt a béke, nyugalom
Járja át a lényed.
Végre lement minden gond,
Boldogságot érzel.
A fény már a szívedben
Járja örömtáncát.
Léted újra színes lett,
Levette rabláncát.
3 hozzászólás
Szép gondolatok.
Szép, megnyugtató hangulatot árasztó versedhez gratulálok.
Léleksimogató, nyugtató, szép verset írtál.
Gratulálok:
Zsuzsa