O,Nagyúr!
most,midőn határ tágúl
halld szavaimat:
hogy e lépés
ne mezitlábas
csoszogás legyen,
ne palljon szét
vándorlás szele,
ne vándorbot
legyen
e nemzet fegyvere!
Te,Nagymagyar
Fogadd örökbe
innen
e kismagyart
éltünk nélküled,
s még élhetünk
o,te Nagyúr.
de hagyj kebleden
megpihennünk,
s ha netán
gőgödben zavarunk:
továbbállunk,
nem húzzuk le
unott szárnycsapásod
a kevélység súlya
régen földhöz ragaszt
téged
nyújtottuk-nyújtjuk
kezünket.
o,Nagyúr:
mint testvér
-nem pedig gőgös bátyus-
vezess bennünket.
1 hozzászólás
Kedves Gyogyo,elöször is Boldog Új Évet neked és családodnak és nagyon köszönöm a versemhez irt véleményed.Nagyon szép ez a vers és mintha az én szivemet raktad volna belé,ugy lüktet itt bent ,igen ,a szibemböl beszéltél és remélem igaz fülekre talál szavad végre,köszönöm ,hogy olvashattam.