Miért-e vágy, mit hordozok?
Szigetnyi táv szorult közénk.
Ezernyi csepp, mi rám csorog;
az ég zokog…
Körénk feszítve szmog,
s poros vidék.
Virágba hervadó titok…
Kezembe rejtve árny-alak;
a gyertya fénye rám ragyog,
a láng lobog…
Harag feszül, morog,
de általad…
A bú a lelken áthalad;
szeretve szép a bánat is…
A lenge sóhaj-áradat
hűs fátyla hat;
ölelsz… és áldod azt…
(ha játszom is…).
35 hozzászólás
Véletlenül kétszer jelent meg a cím, nem vettem észre, bocs… 😉 🙂
Kedves Mónika !
Igazán nem kell bocsánatot kérned a cím miatt, hisz a tartalom csodálatos.
A Tőled megszokott magas színvonalú remekbe szabott versedet olvashattam újból.
Nem titok, egyik példaképem vagy itt a Napvilágon.
Játszi könnyednek tűnik a versed, gondolom megírni sokkal nehezebb volt.
Nagyon tetszik ez a ritmusrendszer:)
Nagy-nagy szeretettel gratulálok remek versedhez.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm szépen a kedves, megtisztelő szavaidat! Igazából nem volt nehéz megírni… a gyakorlat "hozza" a gondolatokat, főleg akkor, ha a stílus, amit követsz, igazán a sajátod; ezt biztosan egyre inkább érezni fogod Te is (de lehet, hogy már érzed is 🙂 ), hiszen csodálatos verseket írsz!
Sok szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Meg kell hagyni csodásan játszol! Ámulok csak ezen a könnyed költeményen.
Szeretettel olvasom, gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Tudod, hogy én is nagyon szeretem a verseidet… 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvastál, írtál, és örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Mónika
Nagyon szép a versed dallama, és szépen hoz össze tartalmat és formát a vers. Kedvelem az erős kötöttségekben is kifejező verseket, ez pedig nagyon az, de nem lep meg, ebben nagyon otthon vagy :-). Az külön tetszik, hogy nem idegen a vers üteme, ismerősen üdvözöl, ettől nekem nagyon közeli, szépen jön.
Örömmel olvastalak.
aLéb
ALéb, köszönöm szépen! Tudod, szeretem az időmértéket, viszont az is igaz, hogy szeretem saját magam meghatározni a korlátaimat… 🙂 Gyakran ezért születnek saját alkotású strófáim is. A jambus viszont számomra egy "különös" versláb… a jambus szó eredeti, ógörög jelentése ugyebár az, hogy "gúnydal" (sajnos nem tudom ideírni magát az ógörög szót, mert valószínűleg nem jönnének át a karakterek), ezért aztán… általában véve óvatosan bánok vele, hogy a vers hangulata is rendben legyen… 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Versedet olvasva ugyanazt éreztem, mint amit leírt előttem kellő hozzáértéssel aLéb, aki hozzád hasonlóan szakértő a verselésben.
Valóban a forma, a ritmus, az érdekesen egymás után csoportosuló rímek nagyon különlegesen érdekesek, egyediek. Nem különben a tartalma is sokatmondó.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen! A rímképletemet az első versszak határozta meg… az első versszakban "így jött", és aztán… ezt vittem tovább. Nagyon szeretek kísérletezgetni a formával (mondanivalót, technikát beleértve). Nagyon örülök, hogy olvastál, és tetszett Neked a versem!
Szeretettel: Mónika
Csak játsszál Mónika kedves, még hasonló szépeket nekünk!
Elbűvöltél.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm szépen a kedves, jóleső szavaidat, és örülök, hogy így van!
Szeretettel: Mónika
Szép, mint mindig. Öröm olvasni téged! 🙂
Marietta
Szia!
Annyira légies és könnyű, de mégis szerelmes sorok!
Hozzátenni ehhez most nem tudok. 🙂
Gratula!
Kedves Zsolt!
Köszönöm szépen 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Szerelmesen könnyed, szép sorok, elgondolkodtató, kifejező, lélekemelő vallomás. Igazi élményt nyújtottál vele. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Köszönöm szépen; jólesik, hogy így van!
Szeretettel: Mónika
Szép napot, barackvirág Mónika!
Elbűvöltél a tartalommal és magaddal ragadtál a jambusokkal.
Csupán a harmadik versszakban botlottam kicsit az egyetlen jambusba.
Szeretettel: dodesz
Bocsánat, nem jambusba, hanem spondeusba. S ha már javítok, hát még egyet észrevettem, de az nem torpantott meg annyira. 🙂
Kedves dodesz!
Örülök, hogy elbűvöltelek! 🙂 A jól használt "hiba" költői eszköz… 😉 ez is a verstan része… tudni kell alkalmazni ezt is… 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, írtál!
Szeretettel: barackvirág Mónika 🙂
Köszönöm a felvilágosítást.
Ma is tanultam valami újat.
Szeretettel: dodesz
Szívesen 🙂
Szeretettel: M.
Kedves Mónika !
Mindent elmondtak már , én csak gratulálni tudok lélekemelő versedhez.
Szeretettel, Zsófi.
Kedves Zsófi!
Köszönöm szépen, szeretettel!
Mónika
Remek ritmus, forma és tartalom.
Gratulálok!
Szeretettel: Ria
Kedves Ria!
Nagyon örülök, hogy újra látlak, és köszönöm szépen, hogy olvastál, írtál! Örülök, hogy tetszett Neked a versem!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nem is tudom, hogy mit írjak. Már nagyon rég óta olvasom a a verseidet és mindig úgy érzem, hogy ilyen csodálatosat még nem olvastam, és akkor jön egy újabb versed és megint ez jut az eszembe, és megint egy új, és megint, és most is.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Sok igazán szép vers van itt, a Napvilágon… többek között a Tieid is! Tudod, hogy én is szeretem olvasni az írásaidat, a prózaverseidet különösképp!
Megkésve, de annál nagyon szeretettel köszönöm, hogy olvastál, írtál!
Mónika
Kedves Mónika!
A precíz rímekkel lenne nekem teljes az összhatás.
Szépen gördülnek a sorok, de dördülhetnének is.
Nem azért mert elvárás ez feléd, de ha már lúd…
Nagyon zárójeles rész:
Az, hogy itt (is) saját a ritmusrendszer és strófa… Rendben van!
De tényleg mindig hangsúlyozni kell?
Tisztelettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Nem szeretném precíz rímekkel 😉 🙂 (no, ez most egyenes volt és őszinte… 🙂 ). Elég sok verstant tanultam, illetve próbáltak tanítani velem ( 😉 ), alkalmazom is, de csak módjával. Az utolsó, amire egy-egy versemnél figyelek, az a rím. Könnyedén szeretem írni a gondolataimat, ahogy érzem (ez fontos számomra), a ritmus mindig belülről fakad, és az elsődleges számomra a dolog művészeti része. Természetesen a rímet sem lehet teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, ezzel együtt Nagy Költők verseiben is megfigyeltem már, hogy nem törekedtek tökéletes rímekre. Igazából nem tudom elképzelni azt, hogy miután megírtam egy verset, üljek rajta még egy kicsit, és csiszoljam a rímeket 🙂 vagy alkotás közben gátoljam magam ezzel… az nagyon erőltetett lenne, és a végeredmény is biztosan ennek megfelelő.
Folytatom fent… A számláló azt mutatja, hogy még írhatok karaktert, mégsem engedi elküldeni… 😉
Nagyon tetszik a versed. Játékos szép alkotás.
Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm szépen; örülök, hogy tetszik Neked a versem!
Szeretettel: Mónika
Folytatás…
Tudod, valamikor régen nem is alkalmaztak rímeket… (a bizánci költészetben fejlődött ki, és sokáig nem is akarták elfogadni, de ez hosszú). Időmérték volt, rím nem…
Így aztán a lényeg az, hogy értem, mire gondolsz, de nálam már csak ilyesféle rímek vannak, lesznek… nem szeretném másképp… 🙂 (Kapok egyébként egyre több visszajelzést szakmai oldalról is, és nagyon rendben vannak).
És egy külön "kockában" 🙂 válaszolom meg a másik kérdésedet, szerintem az bele fog férni… ha nem, akkor tévedtem… 🙂
Végül a zárójeles kérdés… 🙂 Igen, amikor saját, akkor határozottan és kifejezetten hangsúlyozni kell! Jó példa erre az, hogy amikor megszületik egy dal, a dal minden egyes részét szerzői jog védi. Ezt tudod, hiszen Te is zenélsz. Én nem zenélek, csak dalszöveget írtam már (neves előadó kérte). Szerzői jog védi a szöveget, a dallamot… a ritmusról igazán egy dobos tudna mesélni. Ahogy van Balassi strófa meg Szapphói strófa stb., úgy a magam kicsi mivoltában én is szeretnék a saját „gyerekemként” tekinteni arra, amit kitaláltam.
Egyetlen dolog miatt igaz, hogy talán fölösleges mindig hangsúlyozni… mégpedig az, hogy a szerzői jog sajnos az Internet megjelenésével olykor így is sérül kisebb-nagyobb mértékben…
Jó sokat írtam… más most nem jut az eszembe 🙂 Ha van még kérdés, gondolat, írd bátran! 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, és azt különösen, hogy megírtad a gondolataidat, kérdéseidet!
Tisztelettel, szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nem tartom felesleges bíbelődésnek a rímfaragást, hiszen sokszor a ritmust bukja az ember miatta, bármennyire is velőből jön az alap. Ez kicsit olyan, mint egy dal gerince. Az írója feljátssza, majd amikor a zenekar meghallgatja, más szemmel/füllel nézi a dolgokat, akkor változtatnak rajta. A költő velőírása egy más tudatállapot, amelyre lenyugodva rá lehet nézni más szemmel és ettől nem kell mesterkélt legyen, inkább mesteribb. Persze lehet túlzásokba esni, de azt is lehet jól használni, mint eszközt, súlyos mondanivaló átadására pld.
Sokszor említed a szakmát. Én a szakma egy részét személyesen ismerem, de túl sok szimpatikus ember nem volt köztük. Sőt, irigyek, savanyúak legtöbbször. Meg nem mozdított bennem egyik sem semmit, hogy csatlakozzam, akármelyik szakmai jellegű, vagy nagy múltú körhöz.
Lehet rosszkor voltam, rossz helyen. Mentort is szerettem volna…még az sem akadt. Könyvkiadás magánpénzből…khm, hát az más lap. Betelik az 1000…
Folyt.: Más kérdés, hogy mit szeretnénk védeni és kitől? Én inkább ezt amolyan fennmaradási vágynak élem meg. Azaz, ha valaki használná, vagy olvasná az adott formát, akkor tudja, hogy az tőlem jött.
De nincs olyan program, ami alapján ellenőrizhető lenne, hogy a világon bárhol ne hoztak volna létre épp az adott strófaszerkezetben egy verset. Hasonlóan véges a variációja a ritmusoknak, strófáknak, mint a hangjegyeknek. A dalszerzőknek mindig mondják: "Olyan, hogy új, nem létezik. Amit lehetett megírtak már."
Lehet, hogy nem igaz 100%-ig itt, de azért valljuk be, egyáltalán nem lehetetlen, hogy találunk, akár régről 2-es, 3-as, 4-es jambikus és Paeon sorok váltásaiból faragott verset.
Ugyanez fordítva, a legrosszabb írások ritmusképlete, bármíly' értelmezhetetlen is némelyik, egyedi.
Nem hinném, hogy attól marad egy írás örökbecsű, hogy megjegyzésben felhívjuk rá a figyelmet, hogy egyedi.
Örülök a konstruktív beszélgetésnek!
Minden jót!
Mákvirág