Természet
Fehér süveget
emel a hegy, és a völgy,
lábához simul.
Természetben
Nekem a csend kel,
nem a városi zsivaj,
és hozzá bújok.
Látom
Látom a felhő
szomorú képét, benne
bánat könny ragyog.
Vízparton
Csend, és nyugalom,
a feszes víztükörben
most arcod ragyog.
Ősz takarja el
Ha sírni látnál,
az csak az ég könnye lesz,
esőben olyan.
Magány
Erdő mélyén, hol
árnyat szül az árva fény
könnypatak szalad.
Temetőben
Sírhantok felett
élet, alatta bújik
örök nyugalom.