Gyöngéd sóhaj sötétbe vész.
A tiszta fény-lény, oly kevés.
Szeretnék én mécses lenni…
Ingoványban sáros léptek…
mind elveszett. Semmit se értek.
Hova lettek? Mit kerestek?
Hamutartó rút világunk,
mi keserű mérget rágunk.
Gyermek könnyes szemében… ott,
háborús seb: holt szürke folt.
Hol vagytok szép vasárnapok?
Sugárveszély, vörös iszap…
Kellene egy új üres lap…
Nem törődnek velünk, velünk…
Hamutartó rút világunk,
mi keserű mérget rágunk.
Hideg kezek eltakarnak,
mégis többet lát, ő a vak.
Üres lelkek, üres szavak…
Holtnyelven írott ítélet,
ezer vezérelt merénylet,
romlott eredménye ez lett:
Hamutartó rút világunk,
mi keserű mérget rágunk.
6 hozzászólás
Sajnos sokszor én is ezt látom magam körül… az első versszak tetszett legjobban.
Mondanivalójában hasonlít egy versemhez, a címe "Jó cél kell"
Delory Nadin
Köszönöm szépen!
Sz.:P
A mondanivalója és a címe nagyon tetszik, ám nekem valami mégis hiányzik belőle.
üdvözlettel: bandrás
Köszönöm!
…talán a remény…(?)
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Hatalmas a mi hamutartónk…
Szomorú, hogy ilyen témájú versek az aktuálisak a rút világunkban…
Jó vers.
Barátsággal:Ági
Valóban hatalmas…:(
Köszönöm ,hogy benéztél!
Üdv:Pityu