nem tud lépni
tagjait húsát ízlelgető
kötél szorítja
s mégis
derűre kap
kedves számára a kötelék
legalábbis
fontos
nem tud szólni
hangszálai száradtan függnek
nem kapálódznak
s mégis
önként halna
szomjan éhezne élet étel
nélkül lassan
érte
5 hozzászólás
Tetszett a versed. Akár egy hüséges kutyusról is szólhatna.
Üdv: József
Szió Nola!
Hm. Érdekes verset hoztál össze… Ahogy Szhemi írta, akár egy hűséges kutyusról is szólhatna, akit a gazdái szörnyű körülmények közt tartanak, ő mégis odadó marad. De persze, ezt valószínűleg másra értetted. Vagy nem? Tanácstalan vagyok, de egy biztos: hangulatot azt adtál!
Kreeteeka
Szia Kreeteeka!
Jól érzed, teljesen másról szól- a kötél, kötelék csak átvitt értelemben van- azt mondják, hogy egy verset nem kell nagyon magyarázni, így elég ha csak annyit írok, hogy egy szerelmes fiúról szól, de a többit tényleg rád bízom 🙂 Csak nem szeretem a közhelyes szerelmes verseket…
Köszi, hogy írtál és örülök, hogy sikerült átadnom egy hangulatot.
szhemi, azért neked is köszi 🙂
Szia!
Tényleg nem közhelyes! Sőt! Aki ennyire szerelmes, az valahol valóban "haszontalan", mivel minden figyelme a másikon van. Ilyenkor a "kötelék" a világ legédesebb dolgának tűnik 🙂 A második versszak pedig önmagáért beszél – akár fiú, akár lány rejlik a sorok mögött, én nagyon bele tudtam élni magam a helyzetébe 🙂 Mesterien leírtad, hogy mit áldozna a számára legfontosabb személyért – előfordulnak versek, amelyekben ez két elcsépelt szóban "el van intézve" 🙂 Tetszik nagyon, ritka egyedi szerelmes vers!
barackvirág
Szia!
Valóban nem közhelyes, és hangolatos is! Van valami nagyon különleges hangulata. Nekem bejön!
Üdv