Fehérbe borult most a táj,
Mit ne mondjak, nem is fáj,
Hogy leesett egy csomó hó,
Mert a tájat nézni csudijó.
Talpad alatt hó ropog,
A jégcsapokról víz kopog,
Mint megannyi kis pillanat,
S ha nem kapod el, elszalad.
A hópihécskék táncád nézed,
Pár perce csak de már érzed,
Hogy máris jobb a kedved…mesés!
Bár ilyen lenne az ébredes.
Kik fellegekbõl alászállnak,
S hóréteggé összeállnak,
Békét hoznak eme tájnak!
Hát örüljünk mind a mának!!
4 hozzászólás
Aranyos, téli vers. Lehet, hogy egy kicsit gyerek vagyok, mert nagyon tetszet, gratulálok.
Üdv: József
Kedves József,
mindenkiben ott él egy gyerek lelke is, csak nem mindig hagyjuk vagy hagyhatjuk érvényesülni 🙂
Kedves Miki! Versed hangulata magával ragadott. Üde, kedves, játékos,életöröm árad belőle! Könnyed, mint a hópehely. Gratulálok! Katalin
Nagyon hangulatos a havas tájról írt gyerekversed. Jó ezeket is olvasni.
Üdvözöllek: Kata