csendül a város
zsendül az élet
reggeli fákról
hullnak a fények
álmos szemekből
elfut az éjjel
lassú lépések
szaladnak széjjel
virradnak tornyok
égből a fényjel
ébredő lombok
nyújtóznak kéjjel
árnyból árnyék lesz
fal mellé térdel
madárdal rikolt
hallgassam: kérlel
vöröslő felhők
úsznak az égen
köztük a "semmi"
világít kéken
lángol a távol
egyre csak nézem
új nap születik
szép lesz úgy érzem
5 hozzászólás
Ez tényleg csendült Kedves koma, sőt zenél is!
Amikor olvastam, épp le voltam “lassulva”.
Feldobott, köszönöm…
Üdv.: leslie b
csilingel:)
a vége nekem kicsit “kilóg”, de annyira visz a dallama, hogy most táncra perdülnék:)
üdv, vali
Szép napokat kívánok!
Szervusz leslie!
Nekem jól esett leírni, Neked jól esett olvasni… 🙂 már mindent elértem ezzel a verssel…
Köszönöm! 🙂
Üdv: koma
Szép napokat kívánok!
Szervusz Valéria!
Táncoljunk együtt… 🙂
A vége azért is más, mert lassan elmúlik a hajnali ébredés varázsa… és más, kevésbé zenélő, sokkal józanabb idők köszöntenek be… reggel… délelőt… 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
Kedves koma!
Van nekem is egy hasonló versem, mármint olyan, aminek a vége józan, a többi pedig álmodozó. Ha elmúlik az éjfél, és feltehetek megint verset, feltöltöm, olvasd el. Érdekelne a véleményed.
Annyit hozzátennék, hogy pont egy éve írtam, és most visszaolvasva… Node, ilyen is vagyok.
Üdvözlettel, vali