Hogyha egyszer gazdag lennék,
E nyomortanyát elfelejtnénk.
Apám fáradt,dolgos keze
Mindörökre megpihenne.
Testvéreim sápadt arca
Nem a láztól piroslana.
A boldog élet egészsége
Beköltözne szíveikbe.
Édesanyám hajlott háta
Görbe ívben dől a kádra.
Ruhát nem mos már kezével,
Elvégezzük majd a géppel.
Kocsit veszünk,jó nehezet,
Én leszek majd.aki vezet.
Bejárjuk a nagyvilágot,
Széthordjuk a boldogságot.
Porba sújtott ember álma
Várólistán sosem állna.
Nekik adnám minden kincsem,
Úgyis elvisz majd az Isten.
Az árvák könnyeit letörölném,
A fegyvereket összetörném,
Háború nem dúlna többet,
Meggyógyítnám a beteg Földet.
De nem leszek én gazdag soha,
E versnek álom minden sora.
Tudom,érzem,jobb így élni
A szeretet csak így fog égni.
5 hozzászólás
Jól emlékeztél, kedves székelyke, mert ahogy olvastam, rögtön JA jutott az eszembe, pedig még nem láttam a megjegyzést. És nem csak a cím miatt… a gyermeki ártatlansággal mondott sorok nagyon illenek ehhez a hangulathoz!
Kedves, jó vers!
Sose mond, hogy soha!!!
Senki sem tudja mi lesz, ha…
Egyébként tetszett!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Székelyke!Az ember bárhonnan jött is azt nem felejti el soha.Csak az igazán őszinte ember szeretné jobbá,szebbé tenni a világot,mert neki érdeke:)
Kedves és hangulatos a versedhez gratulálok!
Szeretettel:Lizett
Kedves Székelyke!
Egyszer ezt hallottam: "Csak azt nem részegíti meg a pénz, akinek nincsen." Nagy igazság ez, mert sokan mondják: "ha én egyszer gazdag lennék, ez-meg-az…", megígér mindent — de ha tényleg gazdag lesz, akkor az ígéretekből nem marad semmi. Ezért tud egy szegény jobban szeretni, mint egy gazdag – bár szerencsére vannak kivételek.
Bennem ezeket a gondolatokat ébresztette a verse.
Faddi Tamás
Tetszett a vers, bizonyára sok emberben felmerültek már ezek a gondolatok.
üdvözlettel: Tibor