Mikor sötét van, bár éled a reggel
Rám tör a sorsom, mely tele van heggel
Megérint a jelenben élő bűntudat
Ami agyam rejtett mélyén kutat
Egy ellenkampány magammal szemben
Sötét gondolatokat szül a kín bennem
Megbénít a kudarctól való félelem
Bár jövőm létét jelenemből élhetem
Reményem az erényem, de kivárni nehéz
Amikor az élet engem fitymálón lenéz
Bár tudom, az élet nem ajándéksorsolás
Viszont ami van, az egy élet másolás
A lételem bennem van arra, hogy létezem
Bárki bármit mond, én most így képzelem
Lelkemben Főnix, aki hamvából éled
De nekem várólistán van egy jobb élet
2 hozzászólás
Kedves Bűvölet!
Remélem az eltelt idő, elhozta neked a benned rejlő életet!
Tetszett az elmélkedésed.
Szeretettel: Falevél.
Szia!
Valószínü, hogy jellemző rám ez a hangulat, mert több versemben előjönnek a gondolatok. Örülök, hogy másokat is megérintenek. Lehet, hogy pszichológusnak kellett volna mennem, nem nyomdászak? Köszi a hozzászólást.
Üdv.:Büvölet.