Megint esteledik,
csupa csnd cseng körülöttem.
Az égen fátyolos felhőgomolyag,
sétálok haza felé.
Ibolyaillatú a levegő.
Sötétkék színe felszökött a csillagok
közé az égre
s hajnalig ott marad.
Reggelre a csillagok is
halványodnak, mint a
tegnapi ibolyák
ők is lehullanak.
Hazafelé úton
Szerző: hova
8 hozzászólás
Kedves Hova!
Újra elébem varázsoltad az otthoni nyári alkonyatot. Nincs is ollyan sehol a világon másho, csak otthon. mi estikét hoztunk otthonról az van az ablakomban, és emlékeztett az otthonra. Most fel is teszem, az M betű várjon egy napot még. A versed egyszerüen huz haza. De ami sorsunk meg van pecsételve: Az idegen nem vállt otthonná, az otthon pedig idegenné változott. Ez a mi sorsunk. Bocsánat a elszentimentáliskodásomra (micsoda szó?)
üdv.Toni
Szia!
Nagyon jól megragadott hangulat, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Toni!Örülük,hogy amíg soraimat olvasod itthon vagy.Ha ezzel örömet szerzek boldog vagyok.A hozzászólásaid nagyon hangulatosak így az " elszentimentálisodás" talán nem is a valóság.Én egy boldog embert érzek alapvetően a soraidból.
Szeretettel:hova
Kedves Rozália!Köszönöm elismerő szavaidat és örülök,hogy figyelemmel kíséred írásaimat.Köszömöm.
Szeretettel:hova
Remek, hangulatos vers. Nagyon tetszett. Szinte érzem az illatot!
Üdv.Ngaboru
Szia!
Örülök,hogy megérezted az ibolyaillatot,no meg,hogy olvastad a versemet,köszönöm.
Sajnos a második sorban egy hibát vétettem a gépelésnél /csnd _et írtam a csend helyett/bocsánat érte.
Üdv:hova
Nagyon hangulatos, szép képeket festettél nekünk hazafelé utadon. Igazán sikerült kis vers, ezután is írjál ilyen szépeket.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mindíg örülök Neked, a hazafelé úton most kicsit velem jöttél.
Szeretettel:Valéria