Mostanában nem oly ritka,
rám talált a koholt intrika.
Hazug szavak az odvából,
Moslékország gonoszságból,
trágárságban hömpölygőzős,
testeket megköpölyözős,
lelket tilóval eltörő,
buta fejeket megtömő.
Sáros szutyok ömlik tőle,
végtelenbe futnék előle.
Álnok ember mindig akad,
aki terjeszt rólad vadat.
Igazságod kinek mondod?
Ha erősebb nálad a gonosz.
Sose lehet benne biztos,
eléri őt is a gyilkos.
Szavaival kibelezi,
ha kell, a fejét veszti.
Az intrika sosem fáradt,
aluszékony nem is bágyadt.
Ha rád talál a sarokban,
kilinccsel a markodban,
mert szökni készülsz éppen,
ne védekezz semmi képpen.
Nem menekülsz meg tőle,
ha felfutsz a hegytetőre.
Tenger mélye nem véd meg,
Sem a Szahara hősége.
Mindenkinél van erősebb,
gazdagabb és tehetősebb.
Okosabb, szebb, bátrabb,
Ki nem adja fel a vàrat.
Az intrikától ki véd meg?
Vagy magad, vagy senki sem.
—
6 hozzászólás
Kedves Edit! Az emberek rosszindulata határtalan. Ettől tényleg nem véd meg senki, és semmi, még magadat sem tudod megvédeni. Egyet tehet az ember: intrikáról, pletykáról nem vesz tudomást! Szeretettel: én
Igen, Kedves Bödön! Kôszönöm!
Ennek okáért született a versszerű képződmény. 🙁
Szeretettel: Edit
Kedves Edit
Az intrika az élet egyik mocskos oldala. Védekezni, mint írtad nem lehet ellene, mert ha nem veszed figyelembe, azt mondják, azért nem szóksz mert nemtudod cáfolni, tehát igaz. Ha felszólalsz ellene, azt monják, hogy hazugsággal akarod a tényeket elfedni.
Jól megfogalmaztad, nekem tetszett.
Üdv: FJ.
Kedves János teljesen igazad van.
Köszönöm, hogy nàlam jártál.
Gyere máskor is.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Az előbb, elidőztem kicsit, az intrika szó jelentésénél.
S rájöttem, kb. két évvel ezelőtt, én is intrika "áldozata" lettem.
Azóta írok! Hála az én kedves intrikusomnak.
Valaki nekem vermet ásott, és maga is beleesett.
Addig kapálóztunk, hogy közben, megismertük, és megszerettük egymást!
Tudom, Te rossz indulatú intrikáról írsz. Azt hiszem, annak az első szerelmem esett áldozatul, s ez meghatározta későbbi életem.
Tovább megyek, szerintem sokszor nem is tudjuk, ismerjük fel, hogy intrika áldozati lettünk.
Ekkor, tényleg nincs menekvés, a hatása alól! Ha felismerjük, és valamit is tudunk ellene tenni, akkor már nem tud annyira ártani.
Köszönöm neked hogy arra késztettél verseddel, hogy kicsit, elidőzzek, a témánál.
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Érdekes volt olvasni az eszmefuttatásodat.Kôszönöm, hogy megosztottad velem.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Ôlelés : Edit