Istenhez fohászkodok
Felnézek az égre
S kérdem tőle:
Mi lesz még a jövőbe?
Pusztítás, nyomor, halál?
Vajon milyen jövő vár még reám?
A szél csak susog, susog,
De választ nem kapok
S én tovább fohászkodok!
Mi az élet értelme
Ha a szeretet és béke halott?
S a remény is tovatűnt?
S a szél ekkor feltámadott,
S választ ekképp adott:
A szeretett nem halott,
S a remény sem tűnt tova.
Mert aki igazán szeret, az remél,
Ki remél, abban ott lakik a béke,
A válasz után a szél lassan elhallgatott!
12 hozzászólás
Szia Blason, kedves Barátnőm, nagyon jó lett ez a versed, szerintem eddig ez a legjobb!!! Gratulálok hozzá. Üdv
köszi a kommentárt
A remény hal meg utoljára. Csak bízni kell egy jobb jövőben, és biztosan jobb lesz.
Szép vers grat. Ngaboru
Alakul!
Gratulálok!
Wolf.
köszönöm
Blason
"Mert aki igazán szeret, az remél,
Ki remél, abban ott lakik a béke," – így igaz! Mindamellett, ha Te is teszel érte! A remény és fohászkodás önmagában nem sokat ér! De gondolom, ezt Te is nagyon jól tudod!
Üdv: Ria
Persze! De azt hiszem ez így jó!
Szia Blas!
Na ilyen verseket szeretnék többet olvasni tőled!
Ez színvonal, soha ne add lejjebb
Kapsz egy ötöst!
Üdv.:Tamás
na nem mond köszi a kommentet
köszi a kommentet Ria!Tudom szeretet kitartás nélkül a hit sem ér semmit!Ez te is tudod
Írótársad Blason
Na látod, nem is vagy ateista!!!
Azt hiszem ebben tévedsz! Sajnos igen de okkal ezt te is tudod!