Sötét csík ért az égből a földre,
hogy a járt utat csomóra kösse
ott… az orrom előtt.
Kész volt a gubanc, mit volt mit tenni…
Arrafele nem lehetett menni!
Kicsit féltem, mi lesz…
Gubancot elhagyva másfele mentem…
remélve, hogy nem ez lesz a vesztem,
botra támaszkodtam,
ám de megbotlottam…földet fogtam…
majd ásni kezdtem szórakozottan…
Kincset találtam!
Hét szín lyukasztott beléje lyukat,
mert épp ott kezdtem túrni az utat:
szivárvány tövében…
2 hozzászólás
Ha tudnék komoly irodalmi kritikával szolgálni, akkor most azzal szolgálnék. De mivel nem tudok, meg kell elégednek egy egyszerű váleménnyel: Tetszik!
Köszönöm:)