A fák lombja rezzen,
Madár csenben figyel.
Szellő fú,
Ember megérzi,
Jégvihar közeleg.
Szél hozza hűsét,
Feketeségét,
Égi fellegeknek.
Majd erős szél támad,
Hideg karmával,
Jégvihar érkezett!
Dörren az ég,
Bele a föld remeg,
Kő kövön nem marad!
Hullik a jég,
Alá csak úgy szakad,
Sziklát így arat!
Ezen a földön
Vihar az úr,
Neki nem parancsol ember!
Nincs oly lélek,
Ki szembe mer szállni,
Ekkora erőkkel!
Robaja hallik,
Rombol a hangja,
Ébred a félelem!
S ismét dörög,
S ismét remeg,
Egész világ bele!
Járja a villám,
Járja a köröket,
Utána kíséret!
Majd hírtelen csend,
Talán elment,
De ismét felébred!
Dörren az ég,
Bele a föld remeg,
Kő kövön nem marad!
Hullik a jég,
Alá csak úgy szakad,
Sziklát így arat!
2 hozzászólás
szia,
jó kis vers lett, tudom dalszöveg, de mégis inkább egy energikus, adrenalinnövelő költeménynek tűnik, nekem legalábbis.
szóval, ügyes.
üdv,eszkimo.
Szia!
KKérdésem az lenne, hogy eme alkotás már meg is lett zenésítve? Ha igen hol hallgatható meg? Ha nem hallgatható meg, akkor légy szíves a műfajt elárulni:D
Üdv.: John