szobám hűs mélyébe,
harmatcseppet csempész
virágok kelyhébe.
Csalfa álmot simít
szendergő szememre,
aztán tovasiklik,
gúnyosan, nevetve.
Botor álmom hazug,
az meséli lágyan:
eljöttél és itt vagy-
-teljesült a vágyam…
…majd kibomlott haját
megrázza a reggel,
s ébresztőt rikoltoz
friss rigósereggel.
Képzeted elillan-
-ébredeznék mélán,
ahogy fénye csillan
szép napunknak énrám.
Gyűrt lepedőm ránca
testemen hagy mintát,
álmom nyoma szívem
falára ró stigmát.
Vágyam halk himnuszát
csendesen dúdolom,
hisz még most is veled
múlik s indul napom!
10 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Szerelem… szerelem… Az igaz szerelem sohasem múlhat el?
Nagyon szép, és jól sikerült ez a versed is!
Szeretettel: Kata
:))) Köszönöm 🙂
Gyönyörű! Mint mindig, öröm nálad járni! Szeretettel Era
Szia rika!
Örültem Neked 🙂
Köszönöm 🙂
Szia Erika!
Örültem Neked 🙂
Köszönöm 🙂
Szia!
Felfigyeltem Rád! Szépen írsz, bizony teli érzelemmel.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm kedves Selanne 🙂
Üdv Éva
Kedeves dreaming!
Szépek a hasonlataid, szép vers.
Szeretettel
Emese
Köszönöm szépen 🙂
Érzelemdús, finom írás!
Elismeréssel: pusztai