Csókol az éjjel
megannyi árny,
harmatos hajnal
majd hazavár.
Világom hínara
mosolytalan nász,
közel és távol
az öröm is ránc.
Napok folyása
táplálja a mécsest,
gondolatom tánca
enyészeté lesz.
Fürtös palánták,
boldogsága kincsem,
napfény alkonya
a hátamra fröccsen.
Hajam zuhatag
nőiesség zálog
eladtam lelkemet,
és most kiáltok…