Menjek el, vagy maradjak?
Ez lesz a döntéseim
diadala, mely leír
jelent és jövőt nekem.
Egy lélegzetvételnyi
nyomott pillanat, elég,
s porrá lesz a világ,
újra összerakni, majd
hónapokig tart. Ez nem
mese, múltat törni vágy
egy elérhetetlen kép,
fehér polcok sík zaja.
Megfeszít a búcsú hang,
itt hagyni nem tudom, ez
a vívódás ékszere,
mely múltamat övezi.
6 hozzászólás
Kedves Gina!
Üdv az oldalon, sőt, remek antré! Eredeti, karakteres már. Annak külön örülök, hogy azonos a mesterünk. Ez versed elő-előbukkanó keménységéből, de inkább határozottságából is kikövetkeztethető.
Költői kérdésedre a válaszom egyértelmű: maradj! 🙂
" Ez nem
mese, múltat törni vágy
egy elérhetetlen kép,
fehér polcok sík zaja."
" ez
a vívódás ékszere,
mely múltamat övezi. "
gratulál: LP
Kedves Lupus!
Köszönöm eme kedves szavakat! 🙂
Mindig örömmel töltenek el a visszajelzések, főleg, ha az írói kibontakozásom szelét ösztönzik. 🙂
Szeretettel köszöntelek a Napvilágon!
Remek verset hoztál.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm kedvességedet! 🙂
Nagyszerű a vers. Vívódásod sorokban. Jövőd maradni, így látom. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Köszönöm, tervezem a maradást! 🙂