a gesztenyeszín földön
rám szitálja az ősz
opálos gyöngyszürke könnyeit
s ahogy a szívem
felsír egy régi-régi álmot
bennem egy kifakult
emléket édessé
fényesít
*
nyakamba csókol
egy elfeledett illat
mellém ül a vágy
és csöndesen átölel
rám tekint a múltból
egy csillogó szempár
s egy kibuggyanó
könnycsepp
igennel
felel
10 hozzászólás
Emelem kalapom, egyszerűen fantasztikusan szép!
Gratuálok, és köszönöm az élményt!
Üdv, Jodie
🙂 Köszönöm 🙂
Ez profi!
Gratulálok hozzá!
Leticia
Köszönöm szépen.
Talán furcsán értelmeztem, de ebben a jelentésében igazán szép.
szeretettel: sanna
Örülök, hogy tetszett, bárhogyan is értelmezted 🙂 Köszönöm!
Kicsi versed nagy és szép élményt nyújt. Tetszett.
Üdv.: Túri I.
Köszönöm szépen!
Gyönyörű vers lett, a forma is nagyon tetszik!
Örülök és köszönöm 🙂