Szakadt a dallam egy kopott gitáron,
árva húrokon varázsa visszaint.
Fáj a fán magánya, hallgatom megint…
mámora mámban csak távoli álom.
Szaggató a múltja, duplán halt belém,
legenda éledt az észak-ír nyomán;
átfolyik véremen áramként talán,
s magával ébreszt a szétfoszlott regény.
Kiből kihajt a blues, az sosem hal el,
sírni nincs okom, mert élve távozik,
futamra ráemelt örök hangra lel,
tört acélon nyúzza égi bundjait,
ujja virtuóz, s az éjre ráfelel…
már megnyugodva, újra éltetem Garyt.
23 hozzászólás
Drága Kankalin!
Tudod, szokták mondani: mindig a jók mennek el fiatalon. Sajnos ezt Te már megélted, de mindig gondolj arra: mit kaptál általa (általuk) és mi az amit Te tudsz adni, tenni érte (értük) hogy emléke (emlékük) örökké megmaradjon, kellemes érzéseket ébresztve a körülötted lévő, még Embernek nevezhető személyiségekben.
Remekmű! Minden elismerésem Neked!
Üdvözlettel:
Rumcájsz
ui: mindennek van értelme, talán a halálnak is. Valami véget ér, de valami elkezdődik általa. Elkezdődött…, folytasd!!!
Szia Rumcájsz! 🙂
Akik elmentek, maradtak. Élnek a zenében, hallgatom őket. Azért ennél sokkal bonyolultabb minden. Jobb lenne inkább földi húrokon hallani azokat az akkordokat, de hát nekem csak odafentről…
Örülök, hogy tetszett a szonett, mert Gary Moore vonatkozásában neked is sokat köszönhetek, többek közt ezt a dalt is, ami úgy megszaggatott, hogy sikerült valamit kiadnom abból, amit a két ember kevert össze bennem zeneileg.
Tényleg van értelme a dolgoknak, csak kicsinyenként jön rá az ember.
Köszi, hogy benéztél Gary-hez! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Csodálatos "búcsúzás" tőle. Magával ragadott, bár még emésztenem kell. Gratulálok!
Szia Csaba! 🙂
Nekem is emésztenem kell, mert amit adott, azt most majdnem elvette, de soha nem tudja, mert nálam maradandó. Elég nagy veszteség, mert kettőt kell egyszerre elengednem, de ez is menni fog.
Örülök, hogy elolvastad, mert tudom, szereted ezt a formát. 🙂
Köszönöm is neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Rendkívül kifejező vers. Mélyen, tisztán szól gondolatgazdagsága mellett a történetvezetés, a belső megélés minden apró rezdülése jelen van ebben a versben, és közvetlensége, őszintesége okán szélesen élhető át. A vers, a szonett minden eleme klasszikus kötött, még ha nem is tart itt-ott ütemet, a megugró, pattanó gondolatok tartják, erősítik a hangulatát, a megtört ritmusok idézik a blues ösztönös zeneiségét. A tercinákban kiválóan vezetted ki a feltörő fájdalmat, kicsit kiszakítottad magadból, átemelve egy másik dimenzióba. Remek a versed, nagy élmény volt, azt gondolom, ha ma könnyűzenei lapot vezetnék és rátalálnék erre a versre, az első oldalon közölném, mert a klasszikust a mai érzéssel, a szépirodalmi megfogalmazást a rockkal, azt, hogy hogyan tudta Gary Moore saját, egyébként kőkemény eszközeivel az érzelmeket megszólítani, ez a vers kiválóan prezentálja – a ma emberének érzékeny látásmódjával. Nagyon tetszett, köszönöm, hogy olvashattam.
aLéb
Szia aLéb!:)
Olyan szépeket írtál, hogy bőgni támadt kedvem. Ez nem baj, mert tisztulok. 🙂
Ez a szonett egészen mélyről tört ki, tulajdonképpen évtizedeket ölel és emészt. Elmélyedtem a véleményedben, levontam a sorok sorai közt a tanulságok tanulságait. 🙂
Nem magyarázkodom, egyszerűen csak örülök ennek az egésznek, hogy eddig juthattam. 🙂
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Valóban jobb lenne földi húrokon hallani kedvenceinket, de ha már elmentek, legalább a zenéjük itt marad velünk. Azt nem vehei el semmilyen hatalom. Mély érzelem árad versedből. Nagyon jó.
Szeretettel: Rozália
Szia Eszti! 🙂
Az a helyzet, hogy a földi húrok nagyon szépen zengik a dúrokat és mollokat, de amikor az égből érkeznek célzottan, abban sokkal nagyobb az összhang, ráadásul személyre szabott.
Bennem így szólalt meg ez a képzeletbeli duo, amíg élek, hallani fogom. 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Ösztönös megérzések vezetnek, amikor próbálkozok néhány gondolattal ráérezni az egyedien szép versedre. A két veszteség, amit megéltél, mot felerősítették egymást, egyik búsabban szól, mint a másik, míg valahol a lelked legmélyén hatalmas katarzisban össze nem olvadt. Lehet, balgán fogalmazok, de az Etna kitöréséhez tudnám csak hasonlítani, amivel megbírkóztál. Ilyen komoly tartalmat idehozni eszméletlenül nehéz lehet a szonett kötöttségei mellett, ahogy laikusként gondolom. Nálad csak tanulhat az olvasó, és én szívesen leszek itt diák.
Szeretettel: Valerie
Szia Val! 🙂
Nagyon jól látod az indíttatást, ennek örülök! Tulajdonképpen két katarzis próbált elillanni tőlem, amit nem hagyhatok. Életben kell tartanom ölelkezésüket írással és így:
http://www.youtube.com/watch?v=4O_YMLDvvnw
http://www.youtube.com/watch?v=GHSfaEHgUPE
Az utóbbitól hetek óta nem szabadulok, nem is szeretnék, soha. 🙂
Köszönöm a mélyedést, jó érzés! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Megértem a gitáros iránti érzelmedet és tiszteletben is
tartom / meghallgattam több számát is / mindkettőt!
Az érzelmi töltések nagyon jól visszajönnek-érezhető
egy lelki feszültség és az a megnyugvás, hogy mindíg
hallhatod.
grat.ruca
Szia ruca! 🙂
Ha azt mondom, hogy Gary Moore a hangszerén olyan virtuóz volt, mint Horowitz a zongorán, akkor pontosan tudod az értékét. 🙂
Teljesen átérezted a mondanivalót, de ez nem csak azért történt így, mert meghallgattad a zenét, hanem azért is, mert mélyen benned van.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kalin
Kankalin, te már megint valami gyönyörűt alkottál! 😀 Más szót nem is tudok rá mondani, gratulálok!
Szia Kalina! 🙂
Nagyon megrázott Gary Moore halála, mert fontos része volt az életemnek, ez így maradt ma is.
Örülök, hogy tetszett, köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Itt vagyok. Azt hiszem sokkal többet kell olvasnom az alkotótársak munkáit. Ez egy nagyszerű, és méltó megemlékezés Gary-től. Szeretem és sokat hallgatom őt, iszonyú veszteség, hogy már nincs közöttünk. Valami hihetetlen gitártudással rendelkezett és túl korán ment el. Mennyi nagyszerű zene maradt még a gitárjában!
Azt hiszem sűrűbben jövök hozzád olvasgatni.
Üdvözlettel: mistletoe
Szia mistletoe! 🙂
Nekem is szorosabb barátságba kell keverednem a prózákkal, mert azt hiszem, rendkívüli dolgoktól fosztottam meg magam.
Írásod alapján sejtettem, hogy jó barátságban álltál és állsz Gary Moore-ral, hiszen a blues terén maradandót alkotott. Mindezt éppen úgy adta át, ahogy te leírtad. Nem véletlenül ütött szíven feledhetetlenül, amit nálad olvastam.
Én is sűrűbben járok eztán hozzád, mert egészen biztosan olyan dolgokat találok nálad, amiért érdemes vendégségbe menni. 🙂
Köszönöm, hogy benéztél a halhatatlan gitároshoz! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gary Moore-t én is nagyon kedveltem. Szép emlékezés ez rá.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Nálam a "nagyon kedveltem" nem meríti ki azt, amit akkor érzek, amikor hajnaltájt a gitárszólójára ébredek. 🙂
Van némi összefonódás más irányba, hiszen néhai férjem fantasztikus gitáros volt, naponta örvendeztetett meg garymoore-os csodákkal, mert hát az ujjai alatt életre kelt a fehér Fender Strato, és miért ne olyanokat mesélt volna, amiket mindketten szerettünk? 🙂 Amikor Gary távozott, újra meghalt a férjem is. Nem tudom ezt elmondani, belevéstem ebbe szonettbe. Eddig így nem mondtam el senkinek, talán most érett meg bennem. 🙂 Azóta is Gary az ébresztőm, és elég gyakran ordít nálam napközben is. 🙂
Szóóóval, itt nem csak rá emlékeztem, hanem zenésztárs-férjemre, valamint elveszett önmagamra is. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon remek szonett kerekedett a megemlékezésből. Igazi, zenéhez méltó ritmusos sorok. Szépen lüktet a vers. Örülök, hogy olvastam!
Szia Rhytom! 🙂
Nana! A remektől fényévnyire van ez a vers, de akkor így tört elő belőlem hirtelen az a veszteség, amit Gary Moore halála okozott, többszörösen is. Ma már nem fáj annyira, ezért még mindig a "Parisienne walkways" gitárszólója ébreszt hajnalonta. Talán jobban megtanultam kezelni a veszteségeket, mint a szonettírás szabályait. 🙂
Köszönöm szépen az olvasást, én örülök, hogy itt jártál, mert megtiszteltetés. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Osztozom szavaidban!
"Kiből kihajt a blues, az sosem hal el"
A >zene< örök érvényű, és mindazok kiknek lelkéből szól…
Szép vers, őszinte megragadó…
Szeretettel: Rudy
Szia Rudy! 🙂
Kénytelen vagyok idézetekkel válaszolni, a kedvenceimmel:
"A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit."
(Oscar Wilde)
"A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul."
(Victor Hugo)
"Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak."
(Paulo Coelho)
"A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér."
(Debussy)
…
… "A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk – olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás."
(Márai Sándor)
Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Szeretettel: Kankalin