Tudod, sokszor magamnak se,
pedig egymásnak de hányszor!
Lassan kéne vallani – be,
vagy színt. Nos, legalább mától.
Mert legalább magunknak ne,
ha már a világnak nehéz.
S látod, én se írom versbe –
nem bírja, 'mit a józan ész.
Kimondatlan
Szerző: Netelka
2 hozzászólás
le a kalappal. van mit mondanod, és nem folyik szét a papíron. kösz, jólesett
a vége talán bizonytalan, nekem
üdv
laca
Kedves Laca, igen, bizonytalan, mert hiszen sokszor magam se tudom, mit érzek, mit valljak be magamnak, mi az, amivel áltatom magam, és mi az, amivel szembe kéne nézni. Nem könnyű döntéseket meghozni, ha már nem csak önmagáról dönt az ember.
Köszönöm, hogy jöttél, és értékelted 🙂
Erika