a komoly versek összegyűrnek
papírgalacsinná gömbölyítik
gondolataimat
alájuk kap a szél
és kizavarja őket az udvarból
fut velük a kertek alatt
a tűztövisen fennakadnak
egy pillanatra
világaim akkor
összemosódnak a horizonttal
naplementét játszanak alkonyatkor
gügyögő reggelt mikor
felszakad az éj kabátja
és vatelinos fészkéből
kigurul a nap
lapok romjai
Szerző: Ötvös Németh Edit
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon érdekes cím!
Ötletes!
Lehet sok írásnak a tömege…és sok más!
Remekül írtad le,mi törénik az írásainkal!
Itt ´alájuk kap a szél´…kint…
és
"fut velük a kertek alatt
a tűztövisen fennakadnak"
Kedves Sailor!
Köszönóm szépen!
Ez egyben is utalás arra,mi megy
ott belül,ahol születnek!
Nagyon szép hasonlat,mi mindenen át kell esni
egy alkotásnak…kint
de ugyanaz megy bent is…tele szorongásal és
ha "és vatelinos fészkéből
kigurul a nap"…sikerült a mü!
Nagyon szép ötletes írásodra gratulálok:sailor
Szép estét!
Nagyon ügyelj magadra!