Ülj egy darabig, s figyelmesen hallgass!
Figyelj úgy, mintha kimondott szavaink
döntő súlyát hóhérkezek
döntenék el az ítélet előtt,
s puskaropogásnak hallatszanának
szívdobbanásaink!
Mert kell, aki figyelve
résen felismeri s megértheti
a fojtogató sebezhetőséget is!
Kell valaki, aki a külvilágos, cirádás
csinnadrattái helyett:
belső terek, lelkiismeret-furdalások
zsörtölődéseivel együttérez
s megóv, megvigasztal!
– Üldögélj csak nyugodtan
legalább még egy röpke pillanatig:
Azok helyett is, akik furdalásos
forrófejűségük okán lapítón
s sunyin már mind megfutamodtak,
s vissza se néztek!
Akik mind rajtad röhögtek aljasulva,
galád vihogással,
s most saját szánalmas
nyomorukon keseregnek!
– Néha nem kérdezni, s nem beszélni,
hisz gyakorta a szavak jelentése
is titokban megszűnik, ha hallgat a Szív!
Talán ha éjsötét hajunkba vegyül
a megalázott öregség, bölcsebb lehetsz,
s tán jobban megértesz!
Az érzelmekkel az a baj:
Gyorsabban változnak, s mint
az Időjárás, gyorsabban cserélődnek
– az emlékezet keretébe kerül
a megfakult, idillikus kép
– s csak annyit tehetünk,
ha megpróbálunk kedvező helyekre találni –
Bár ehhez egyetlen rövid tiszavirág-élet kevés!
– Csak üldögélj még egy darabig, s figyelj!
Unalmam, hidd csak el, az elviselhető
tartalom metaforáival kitölt,
s céltáblának beállított kijelölt leszel,
ha elmulasztod magad mellől
a minden lényeget kitöltő lehetőséget,
hogy teljesen s Egészben élj!
Rossz s szerencsétlen kártyalapjait
a Sors szándékosan összekeverte,
a dolgod:
Balsorsok ármánykodásait kerülve,
biztonságos utakon közlekedni előre
– s csak akkor kockáztatni
a kézzel foghatót – ha létezik még fedezet!
1 hozzászólás
“Néha nem kérdezni, s nem beszélni,
hisz gyakorta a szavak jelentése
is titokban megszűnik, ha hallgat a Szív!”
Szeretettel: Rita 🙂