Hogy újra ússzak át? Fáradt a két karom,
és a tüdőm, az se a régi gőzgép,
és nem biztos az sem, hogy tényleg akarom,
vagy inkább egy jó kávét főznék,
tudom, az a Sziget, a bozótos lanka,
a dombok, a völgyek, és a kis csalit
illattal, dallal telt. A bolond rohanna,
józan fotelem meg úgy csal itt.
Az a dal!… ahogy bennem lassan ébrednek
szirénhangjai, mindig, mindig új még,
de hogy árnak ússzak? Erre nem kérhetsz meg,
inkább kockás papucsba bújnék,
az is lehet, hogy még életben a Sárkány,
a páncélom, kardom, sok rozsdás holmi
nehéz már énnekem, annyi lett a málhám
egy sörért sincs kedvem elloholni…
a Torony alatt hányszor szólt lantom húrja,
és felkapaszkodtam, fel puszta kézzel,
de hogy százéves repkényen másszak újra…
Te még tényleg húszévesnek nézel?
Csak vigyázz! A parázs, ha piszkálod, éget,
s nem csak fénye, még lángja is lehet, de
nem ígérhetek őrült, vad messzeséget,
csak bújj kicsit ide a jó melegre…
28 hozzászólás
Kedves aLéb!
Különleges szemszögből láttatja versed ezt az érzelmi – kicsit talán öreguras (vagy inkább csak férfi módjára kényelmes?)- vívódást. Mégis van benne valami, a múltból ittragadt szép emlék, melyet a jelenbe átmentesz. Versedben némi huncutság is meglapul!:)
Tetszett!
Üdvözlettel: Zsóka
Zsóka, jól érzed, kicsit olyan öreguras-kényelmes :-)). Hogy az emlékek milyenek? Ilyenek is, olyanok is, de mindenképpen az enyémek :-)). Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ezt a versed nem először olvasom, már számtalanszor megtettem… viszont akárhányszor szembesülök vele, annyiféleképpen értelmezem.
Ez az egyik legkedveltebbem tőled. Hogy miért is? Hááát tán azért, mert pajkoskodónak tűnik, de kifejezetten komoly a tartalma, mélylelkesen üt. Mesébe illő rengeteg, és a meséket kiváltképp kedvelem. Becsapós ez.
Gyönyörűnek találom most is, költői mivoltod előtt már régen fejet hajtottam, nagyon tudsz!
A kezdettől a végkifejletig hatalmas szakadékot észlelek annak ellenére, hogy a zárás melegséggel tölt el.
Élmény volt szembesülni vele sokadszorra is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, pajkoskodni csak nagyon komolyan szabad… 🙂 Igazad van, hiszen minden ilyen felütésű történet mesés, aztán visszaolvasva a régi meséket elgondolkodunk, hogy a hős mit is tenne ma. A távolság az eleje és a vége ott van, ezt jól érzed.
Nagyon köszönöm, hogy olvasol, és azt külön, hogy belemerülsz a versekbe, örülök, hogy olvashattam a véleményedet!
aLéb
Drága Béla!
Jól esett olvasni versed, bár mintha lemondás bujkált volna a sorok között, de a végére békés, nyugalom maradt… (Számomra legalább is.)
Szeretettel olvastam: Tünde
Tünde, köszönöm értő olvasásodat, örömmel láttalak!
aLéb
Kedves aLéb!
Aki tud, az tud, ez nem vitás. Tetszett írásod, ahogy ötvözöd a mát a múlttal. Kiváló.
A.
Andrea, köszönöm szépen, hogy olvastál, örülök a véleményednek.
aLéb
Azt hiszem, akkor vagyunk középkorúak, amikor egyszer rohanunk, mint a bolond, egyszer pedig belebújunk a kockás papucsba. Szóval, időnként fel lehet még piszkálni azt a parazsat, hogy olykor tűz is legyen. Tudtam, hogy hozzád érdemes benézni. Az olvasó nem csalódik nálad. Elgondolkodtatsz, szórakoztatsz, meglepsz még mindig, pedig rengeteg versedet ismerem már. Szeretem amit és ahogyan megmutatsz a verseiddel.
Így van ez Artúr, az idő, az megy, hol futunk vele, hol nézzük, ahogyan elrohan :-). Köszönöm, hogy itt jártál, örömmel olvastam a véleményed!
aLéb
Neked ezt tanítanod kellene, mások számára.
Azt gondolom, ha lenne olyan kategória, verseny, játék, hogy "a magyar irodalom legszebb száz ríme", beleértve a mindenkori irodalmunkat, Te előkelő helyet kapnál benne.
Ezek mellett egyáltalán nem erőltetett semmi, árad, játékosság mögé bújtatott súly és fájdalom.
Andrea, nagyon köszönöm. Azt azért tudnod kell, hogy a te rímeid inspirálnak, mert nagyon természetesen írsz, nagyon könnyedén. Külön köszönöm, hogy látsz a versben, örömmel olvastam a hozzászólásod!
aLéb
Nagyon aranyos ez az öregedő, kényelmes lovag. Szeretem a szelíd iróniát. :))
Köszönöm, Gunoda! :-)))
aLéb
Én most is imádtam, aLéb, azt hiszem ma mosolyogva fogok elaludni. 🙂
pipacs (vagy csak egy sárkány)
Pipacs, virágból nem lehet sárkány :-)). Köszönöm, hogy itt voltál, örültem neked.
aLéb
Húsz évesen az ember még nekivág és felmászik, leugrik, átússza. Negyven évesen még lehet, h meg tudná tenni, -de azt mondja. minek? Én már bizonyítottam, megtettem néhányszor. Ússzon, másszon, ugorjon most már a fiam. vagy, aki akar.. Ismerős érzés. de az ember sokszor azért összeszedi magát még, és ugrik. Hogy minek, Ki tudja. lehet, h most már nem akar bizonyítani, csak az urás öröméért. Kitűnő vers. S nem csak a mondanivalója miatt!!! Üdvözlettel: én
Így van, Bödön, köszönöm szépen értő olvasásodat, örülök, hogy tetszett a vers!
aLéb
Szia!
Többször elolvastam a verset annál is inkább, mert csodálom azt, hogy micsoda vers tud születni tolladból, egy-egy elmélkedés kapcsán. A tartalom jellemző a megélt korra, és, hogy korosodnak a tettek is, még nem biztos , hogy kór:-). Van ez eképpen a hölgyek körében is, csak másként nevezik:-))) A kór, azt stimt.
Szeretettel:Marietta
Marietta, lehet, hogy szimplán lustaság :-))). Köszönöm szépen, hogy olvastad a verset, örömmel láttalak!
aLéb
🙂 A vers címe szép emlékeket idéz fel bennem… 🙂 Nagyon jól sikerült összeraknod.
Oratus
Örülök, hogy tetszett, Oratus.
aLéb
Mint valami veterán középkori lovag!:)
De nagyon tetszett az ötlet, a kivitelezés és az átszellemülés!
Mestermunka!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, hogy itt jártál, Fél-X!
aLéb
Ezentúl, ha verset akarok olvasni a neten, Téged veszlek majd mindig elő! Nem rég A merengőhöz című verset tettem egy dok-ba, hogy kéznél legyen! 🙂
Szeretettel látlak, kiskató:-). Örülök, ha tetszett a versem, köszönöm, hogy olvastad,
aLéb
Már a címe se semmi:)
Azt nem tudom hogy, hogy menne neked a lovagi torna, de a ver sírás nagyon:)
jó volt olvasni!
Évi
Köszönöm, hogy olvastad Évi. Lovagi torna? Maradok a ver sírásnál :-)))
aLéb