siet előttem egy ismeretlen
utoléri magát?
lassan csak egy elmosódó pont
magából
magamból
semmit sem hagyott
eldobott mindent
ami bánt
azt is ami ér
nem bírta súlyát
könnyebb lett
nem kínozzák álmok
a döntés kínja nem fáj
húzzák tolják irányítják
viszi az ár
messze magától
mindig kisebb lesz a hely
a tömegben nem fér el
felébred benne a vágy
igénye lázad
élhetőbbet kíván
a feltálalt alján
lerakodott a hiány
magányba nyúló
kínos ébredések után
talán újra
utoléri magát
43 hozzászólás
Kedves sailor!
Most már másodszor állok a "mai kép" előtt, nézem minden oldalról, és közben figyelem a sejtelmesen rávetülő fénysugarat is, ahogyan betölti a képet, de nem ismerem útját. Lehet, hogy ő utolérte magát, lehet, hogy ez a fénynyaláb magáról a képről köszön vissza. Várok, és ez már történés, egy kérdőjel az elején – a Mindenség mozgásba lendül –, aztán a központozás elmarad, és számomra ez azt sugallja, hogy a folyamat sosem ér véget.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm,hogy jöttél!
Az egyén(magam) figyeli saját magát,követi mire képes:…eldobni minden
terhet,mert zúl nehéz lett…még az értékek is
…lassan rájön,hogy az átlagos mennyire üres tud lenni,különösen,ha engedünk
az üres ígéreteknek!
Elnézést elszállt,véletlenül hozzáértem a ´mehet´-hez
…többszörös önvizsgálat után,magára talál.
…az egyenes útra,nem megy a többi után és nem fogad el
mindent csak azért mert kényelmesebb semmit nem tenni!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Kedves Salior!
Néha bizony az embernek el kell dobni a terheit, néha nem árt ha az ember egyedül van és nem foglalkozik senkivel
és semmivel.A magány néha kifejezetten jó dolog.Nekem most ez jutott eszembe a versedről.
Ági
Kedes Ági!
Annyi becsapásnak,hamis hírnek és és és kivan téve
a személy.
Sajnos sokszor elfogad mindent és megy a többi után!
…de jön a kijózanodás…ha egy kicsit is képes magára adni!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Az én kívülről és belülről is figyelt kettős képe. Vajon melyik figyeli és bírálja jobban a másikat?
Tetszik.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyaon jól látod!
A ´belsö´figyeli a ´külsöt´!
Sajnos,sokszor még a ´belsö´is megy a ´külsö´
után…addig még ki nem ábrándul és ´hazatalál´
magához!^
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Hálás vagyok versedért, ami igazi csemege szíved, s elméd mélyéből számomra, számukra!
Merni kell önmagunknak lenni, megtalálni a külső és belső harmóniáját sokszor bíz' nem könnyű, de fel kell vállalnunk
magunkat nem félve magunktól, s másoktól.
Embernek lenni soha nem volt könnyű, ma meg még nehezebb mikor fulákol a világ a kivagyi szellemtől. Ki nem akar többnek látszani annak a lenézettséggel szinte biztos hogy szembe kell néznie. Sokan ezért is nem adják önmagukat,
mert félnek e pecséttől.
Versed komoly elmélkedés eredménye, köszönöm szépen, hogy olvashattam!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltan!
Én is hálás vagyok jöttödért!
Igen,fel kell válalnunk magunkat!
Ez sokszor nem könnyü ma,talán soha nem is volt…
nem úszni az árral…
Különösen mikor mindenki ki akarja használni az emberi gyengeséget,
félelmet a holnapért és és és
Nagyon örülök Neked és hogy olvashatom mély és érdemes írásaidat!
Szep napot
Baráti üdvözlettel:sailor
Kedves Tengerész!
Nagyon örülök, hogy új alkotást hoztál! Régebben, amikor még rendszeresen publikáltál a Napvilágon, alig vártam, hogy új alkotást olvashassak tőled.
Sajnos évekig nélkülözni kellett ezt az élményt. Már nem is hittem, hogy újra eljössz közénk, és megosztod velünk a kincseidet.
Nagyon eredeti, nagyon elgondolkodtató ez az alkotásod is. "a feltálalt alján lerakodott a hiány" – micsoda gondolat, milyen nagyszerű kifejezése a mai világnak – mint az egész vers!
Judit
Kedves Judit!
Nagson jól estek soraid!
Ilyenkor úgy érzem,hogy újra ´hazataláltam´!
Magam is nélkülöztem írásaidat,melyekkel
kézen fogsz bennünket és elvezetsz szebbnél szebb helyekre
Igazán örülök,hogy elnyerte tetszésedet!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Nagyon mélyről feltörő sóhajokat festettél elénk a mai képeddel.
Amikor eljutunk arra a pontra, hogy kívülről is tudjuk szemlélni önmagunk és a cselekedeteink, jó úton járunk.
Az egyedüllét és a magány különböző élethelyzet, életérzés. Amikor felismerjük ezt, jó úton járunk.
Mai képed záró soraiban érezhetően túllépsz a megélt kínokon, csalódásokon.
Egyszerű szabadversedben egy hosszú folyamatot vetítettél elénk.
Egyetlen szó nem kellene ide: a "talán". Újra utolérted önmagad.
Megérintett a versed, tetszett.
Szeretettel: Vox
Kedves Vox!
Igazán ´értö´hsz-od nagyon jól esett!
" Amikor eljutunk arra a pontra, hogy kívülről is tudjuk szemlélni önmagunk
és a cselekedeteink, jó úton járunk"
…ezzel annyira megfogtad a lényegét annak,amit ki akartamfejezni!
…és az is,hogy nem kellene a ´talán´
remélem a ´talán´-ból igen lesz!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Szia!
Elgondolkodtató! Az jutott eszembe, míg az ember nem találja meg önmagát, addig másokat sem képes megtalálni se így se úgy. A hiány és a vágy az pedig… ááááá
A versed szép és érzékeny gondolatokat közvetít, mint mindig.
üdv. panka
Kedves panka!
Nagyon régen ´találkoztunk´!
Örülök hogy jöttél!
Nehéz embernek lenni!
…magunknak!
Jól esett,hogy elnyerte tetszésedet!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Összeszedtem itt a versed keltette, magvas gondolatim, de sajnos, elvitte őket a cica.
Annyira ihletett gondolatok voltak, hogy nem vagyok képes újra elővarázsolni őket. 🙁
Most, a címből indolok ki.
Igen, ez egy "mai kép".
"siet előttem egy ismeretlen
utoléri magát?
lassan csak egy elmosódó pont
magából
magamból
semmit sem hagyott
eldobott mindent
ami bánt
azt is ami ér
nem bírta súlyát
könnyebb lett
nem kínozzák álmok
a döntés kínja nem fáj."
Írod.
folyt. köv.
Kedves Ildiko!
Nálam is megtörténik többször,különösen
ha nagyon beleélem magam…és ´elszáll´
Nehéz,szinte lehetetlen újra leírni,ami szinte ösztönösen jött!
Sok Ezer hatás közt szinte elvesz az ember bennünk.
…és sokan eldobják a legszebbet,a legértékesebbet…belsö értéküket
Eddig tökéletes!
De mi jön ezután?
A felgyorsult világról, a vágyai által, vagy a cél nélkül sodródó emberről szólsz, aki nem képes utolérni, vagy már rég elhagyta magát.
Zsákmánya lesz saját súlytalanságénak.
Belül kiüresedett.
Nincs másra gondja, csak a mókuskereket hajtani igyekszik, v sodródni az árral.
Mindent elveszít ami ér valamit, magányra ébred, ha ébred. De nem ébred. Vagy túl későn.
Még jó ha marad esélye.
Látom, nem látod teljesen reménytelennek az ébredést.
Ennyi tellett. Visszatérek.
…igen!
Nagyon jól látod:mi jön az után:´könyebb lett´
A teher után,sokaknál tényleg kibirhatatlannak tünik,
könnyebnek érzi magát az egyén…rájon,minek kell annyit ügyelni a
látszatra,becsületre és és és
megindul a lejtön
Mint a többi:"Mindent elhisz,ha hangosan mondják":::§EGÉSZ ÉRTÉKRENDSZERE
olcsó kibeszélésekbe fullad
Nehéz a kiút!
Szép estét!
Szeretettel:sailor
Ó, hát nagyon örülök, hogy nem fogtam nagyon mellé, Kedves sailor! 🙂
Olvasva válaszod, kicsit magamba szálltam.
Átmentem én is hasonlókon, mint amiről írsz.
Talán, ezért is beszélgetünk itt.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Inkább még új gondolatot is adtál!
´átmentél´Te is hasonlókon…
Ezt érezni írásaidban!
Nagyra becsülöm öket…´megértek´!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Akkor, még kishitűségemben, nem tudtam, mire lesznek jók a feldolgozatlanul félretett, sutba vágott, feltornyosult élményeim. De egyszer csak megfeneklettem, mint csónak a sekély vízben. S akkor segítségemre sietett egy érzelmi dagály, és szabadabb vizek felé vettem az irányt. De, már azóta is sikerült fenn akadnom egy-két zátonyon. 🙂
Szeretettel:
Ildikó
Ui…
a megértek alatt azt értem,hogy tele érett gondolatokkal,
meglátásokkal írsz!
Kedves Ildikó!
Nagyon hasonlít az ényémhez
Sok sok apró próbálkozás,melyek nem lettek készek!
Késöbb találtam bennük tartalmat!
Nagyon jól fejezted ki az érzelmi dagályt
Szinte ihletet adtál egy új írásra!
Szeretettel:sailor
De örülök! 🙂
Kedves sailor!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves sailor!
Öröm nekem, hogy soraid újra olvashatom!
Viszont elég borús ez a kép,
amit varázsos ecseteddel festettél…
"a feltálalt alján lerakodott a hiány"
remélem mielőbb feloldásra talál…
Kedves Dóra!
Köszönöm,hogy meglátogattál!
Látom,Te is egy ideig távol voltál,mint magam is!
Nagyon örülök,hogy újra ´láthatlak´!
Feloldásra találni nem könnyü,de ha igazán akarjuk,menni fog!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Szia Salior!
Most ezt találtam, de idézhettem volna az egész verset.
magányba nyúló
kínos ébredések után
talán újra
utoléri magát
üdv: Edit
Kedves Edit!
Örülök,hogy jöttél!
Az a ´talán´mindig jelen mindenhol!
Jóra fordulhat minden,ha tényleg akarjuk!
Szép estét!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Mai kép? Talán. Vagy így van ez, mióta világ a világ. Nagyon találó képekben tálalod ezt az emberi vívódást: "…húzzák tolják irányítják viszi az ár" – "…felébred benne a vágy igénye lázad élhetőbbet kíván"… még folytathatnám… Nagyon találó sorok és jól megdolgoztatod az embert, hogy értse, ezt a talán mindig aktuális versedet. Gratulálok, remek lett!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Mennyire igaz!
Ez a kép nem csak mai!
Az ember természetében ott lappang állandóan!
Megy a többi után,a kényelmesebb után,mindent elhisz
ha hangosqan mondják,saját érdeke a legfontosqabb,gázol…
és és és
Nagyon örülök Neked!
Köszönöm jöttödet!
Szép estét!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor !
Üdvözlet újra közöttünk, látom a "régiek" újra visszatérnek és ennek nagyon örülök.
Tetszett a versed.
Szeretettel : Zsu
Kedves Zsu!
Örülök,hogy látlak!
…és hogy elnyerte tetszésedet!
…a régiek újra ,majdnem erröl szól a legújabb
írásom,csak más a téma
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Bevallom, nehezen boldogulok a központozás nélküli versekkel. Nem azért, mert nem tudom hova tenni a hangsúlyt, hanem azért, mert a hagyományos írásmódot részesítem előnyben. Képtelen vagyok azonosulni a modern stílussal, ezért úgy olvasom az ilyen műveket, hogy átalakítom magamban mindegyiket.
Tartalmilag összetett a versed. Az első két sor nagyon tetszik, beszédes. Egyfajta befelé fordulást tükröz, de vágyat is a kinyílásra. Ilyen ellentmondásokat éreztem végig, a harmadik és az első személyek váltása is erre utal.
Vannak benne megdöbbentő sorok:
"messze magától
mindig kisebb lesz a hely
a tömegben nem fér el" – ez torokszorító.
A másik:
"a feltálalt alján
lerakodott a hiány" – ez is ütős. Itt elgondolkodtam, hogy lerakodott, vagy lerakódott. Mindkettő beleillik az egyedi képbe, mégis foglalkoztatott ez a szó.
Összességében sokat mutató vers, amolyan menekülés az útvesztőből.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Keedves Kankalin!
Köszönöm,hogy meglátogattál!
Csodaszépek igazán a hagyományos alkotások,magam is élvezem a kimagosló
és értékes alkotásokat!
Manapság egyre nagyobb teret hódítanak a központozásnélküliek…
A.megokolás:SZABADON lehet értelmezni a leírtakat…sokszor mindenki mást
és mást lát ugyanabban a szövegben és mást ért.
B.a hangsúly a mondanivalón van,mit is akar kifejezni,hatni,esetleg kérdezni
elitélni…és azt megkötöttség nélkül,minden határ nélkül
Nem könnyü tényleg azonosulni,sokszor burkolt is kissé!
Nagyon örülök,hogy megtaláltad benne amit ogazán ki akartam fejezni!
Szép estét!
Szeretettel:sailor
nem midig értelek, az én hibám…
meg örülök, hogy élre törsz, grat, sokat tettél érte, szeretgetted összes itteni írókat részemről ez nem már nyalom-falom, nem érdekel senki véleménye 🙂
Kedves Sailor!
Életvitelünk kritikája, a megmásítás utáni vágy tükröződik számomra versedből. A forma új, de nagyszerű! Igazi sailori gondolat, vers! Gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Kedves magam!
Nagon jól létod!
Kritika a mai életmódról!
A meghunyászkodás´és szolgalelkiség ellen!
Szép estét!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Érdekes vers…. Amikor az ember saját magát szemléli…
Ha mindig csinál valamit a külső, mert különben nem készül el időben valamivel, akkor a belsőt ott hagyja…ha nem figyel rá…
DE "talán újra utoléri magát" ….
Szeretettel: gleam
u.i.: Utolérte? 🙂
Kedves Gleam!
Nehéz a kettöt egyeztetni!
mérce billeg!
Remélem egyszer utoléri!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm,hogy jöttél
…vidd magaddal a teendőkbe… 🙂
Kedves Gleam!
Nagyonn szépen köszönöm
idézeteidet!
Szeretettel:sailor
Szép napot!