De az est fénye még ragyog
A hold már eltünt
De te még alszol
Alszol hűvösben s a melegben
S míg alszol nem fogod a kezem
Én is alszom ,álmodok
Álmodom hogy megsimítod a karom
Alszol csendben ,s a hangban
Szívedben nincs helye haragnak
A templomoknak harangja
Zengi énekét szavadra
Aludj hát csak tovább
Röpülj
Béke van s boldogság
Mert a szereteted örök
5 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett a meghitt hangulat, árad belőle a szeretet. De ugyanakkor érzek valami szomorúságot is… örök álom? Nem egészen engeded eldönteni, hogy örök, vagy csak öröknek érzed az éjszakát, de én az örökre tippelek. És ettől még szebb a vers. A szeretet örök, a szó hatalma is. Gyönyörű ez a vers…majdnem megkönnyeztem
Üdv: Vérvirág
Nagyon szép, meleg szeretetet árasztó vers.
Köszönöm szépen a sok jot amit irtatok a vers a nagymamámrol szol akivel együtt nőttem fel és egy honapja egy tragikus eset után elvesztettem .nagyon hiányzik remélem érezteti a vers
Örülök, hogy végre vállaltad a nyilvánosságot! Rengeteg érzelem van a múveidben és ezt már elmondtam neked. Remélem, még sokszor találkozunk a műveiddel!
Nagyon szerethetted Őt!
A vers minden sorából érződik .Nagyon szépen örökítetted
meg a kapcsolatotokat és a búcsúzást. Teljesen átéltem!!
Köszönöm az élményt.