Ahogy tenger mossa a partot,
úgy mostál meg; sokáig tartott,
s tart még, nem lesz vége egyhamar.
Lemosod rólam a szót, ha mar,
lenyesel rólam vesszőt, ha holt.
Bár rajta tegnap madár dalolt,
de mára kopasz, gyümölcstelen.
S tán nem látok át a könnyeken,
mégsem bánom, mert most jó, ha fáj,
nem akkor, ha jön fakó halál…
S ha bánat takar, sűrű füstköd,
akkor is tisztítsz, mint ezüstöt.
Mi nem kell, szobrászként levésed;
s ha belőlem olyan kevés lett,
hogy Te vagy nagy, s én alig látszom,
akkor győzök fájdalmon, gyászon…
14 hozzászólás
Szia Klári! Mint a tenger, ami mossa a partot…tényleg olyan….. Tengerhez, kertészhez, szobrászhoz hasonlítod Őt, s igen, így méltó, így üdvös. Így jut el az ember odáig, h felismerje az utolsó két sor igazságát! Üdv: én
Pontosan. Mindig ilyen jól megérted azt, amiről írok. Ennek nagyon örülök, Bödön! 🙂 És köszönöm!
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Mélyre ható sorokban tárod ki a lelked kívánságát…Isten előtt, aki formálgat egy életen át.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm szépen szavaidat!
Szeretettel: Klári
Klári, most picit lazábbnak éreztem itt-ott a rímeltetést, de a vers építése (ez a lebontó, tisztító vezetés) nekem nagyon szép linearitást hozott, és vitt folyamatosan. Nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves aLéb! 🙂
A rímeltetést illetően bizonyára igazad van, de valahogy nem érzékeltem. Azt hiszem, itt a mondanivaló fontosabb volt, mint a forma. Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet!
Üdv: Klári
Szívesen elmélkedtem veled kedves Klára! Tartalom és forma remek párosítás.
Üdv,
A.
Örülök a közös elmélkedésnek! 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Csodaszép sorait elmélkedéseid fonalának,
többször is elolvastam,
versedhez szeretettel gratula!
Köszönöm szépen, kedves Dóra! 🙂
Üdv: Klári
Szia Klári! 🙂
Engem is átmosott a versed. Nagyon tudtam azonosulni a gondolataiddal, melyekből egyértelműen tisztulás sugárzik.
Ismét azt éreztem, hogy magam is több leszek, ha elidőzöm itt, és eközben saját magam (ön)elemzem.
Van még mit javulnom, de jó irányvonal az, amit követésként megosztottál a versedben.
Köszönöm az újabb tisztulási lehetőséget, amit felkínáltál.
Néhol én is megtorpantam a rímeknél, de könnyen átlendültem ezeken az apró akadályokon az üzenet fontossága miatt.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy időt szánsz a verseimre. Nekem ez nagy öröm, különösen, ha azonosulni is tudsz a soraimmal. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Olyan játszi könnyedséggel követik egymást a szavak, s mire az olvasó a végére ér, azt érzi:
megmosva, lenyesve, levésve róla minden felesleg, megtisztult… Igen, ahogy a tenger mossa a partot… Gyönyörűség volt olvasni (meg is tettem, legalább tízszer).
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Megmosva, lenyesve, levésve… ahogyan írod. A megszentelődés folyamata ez, ami sokszor nehéz, vagy legalábbis az embernek nehéznek látszik, de megéri a célért… 🙂 Köszönöm szépen a szavaidat!
Szeretettel: Klári