Nagy Domokos Imre nyers fordítása alapján
Szerettem sápadt kezed Shalimarnál,
Hol vagy most? Kit terít le igézeted?
Kit vezetsz messze a gyönyörök útján,
mielőtt gyötrelembe kergeted?
Ó, Kínom, s Gyönyöröm sápadt forrása,
Ég és Pokol kapuja bezárult.
Mily vad volt forró vérem rohanása,
míg simogattál, s nem intettél búcsút!
Úszó lótuszrügy volt sápadt ujjad pírja,
hol tartózkodtunk hideg vizeken.
Bár éreztem volna, hogy nyakam szorítja,
s megfojt a lét, ha búcsút intsz nekem.
7 hozzászólás
Kedves Irén!
Nagyon szép fordítás, gratulálok!
Szeretettel, Judit
Köszönöm Juditkám, hogy olvastad!
Ezen az oldalon nemigen szólnak hozzá műfordításhoz, pedig nehezebb, mint saját verset írni – nekem legalábbis – persze csak ha ragaszkodunk a szabályokhoz…
Az utolsó versszak különösen tetszik!
Szeretettel:Marietta
Drága Mariettám, köszönöm!
Tudtam, hogy értékelni fogod…!
:))))
Kedves Irén!
Végre magyarul olvashatok Laurence Hope verset.Örülök, hogy megírtad vagyis
lefordítottad.
Szeretettel:Ági
Kedves ági,
a nyelvbotlásod talán nem véletlen.
Igaz, hogy más valaki gondolta ki a verset, de ugyanúgy bele kell érezni, és ugyanolyan szótagszámmal, rímeléssel, hangulattal tulajdonképpen újra megírjuk, ha műfordítás…
Szinte sajátjának érzi az ember…!
Köszönöm!
Bocsánat a kisbetűért, Ágikám!
Még egyszer: köszönöm soraidat!