Fáj hogy nem vagy velem
Mert eltépte láncát a végtelen
A Nap szétszakítja az éjszakát
A szél elfújja a mindenség szavát…
Nem hallom a hangod, nem látlak téged
Nem tudom miért, de ez olyan mint a méreg
Lassan csepegteti átkozott könnyét vérembe
Míg meg nem öl s letaszít a mélységbe.
Fuldokolva hördül minden szavam
Talpam alatt a mélység gödre van
A Nap nem szakítja szét az éjszakát
Szél nem éri a mindenség szavát…
De én nem hallom a hangod, s nem látlak téged
Nem tudom miért, de ez most is olyan mint a méreg…
3 hozzászólás
Hello.
Szerintem hanyagold először a hosszabb verseket. Próbálj 2-3 sorban kifejezni minél többet.
Kedves Noir!
Remélem, nem fogadtad meg az alábbi tanácsot:) Tény, hogy a vége felé kicsit eröltetettnek hat, de az eleje szép, gördülékeny lett. Csak így tovább:)
Üdv: Borostyán
Nagyon köszönöm ez jól esik és próbálkozom!