Messze már a part, a nyílt vizen vagyok
hajótörött; az áradat sodorna,
hát hagyom magam merülni, s komolyra
váltok itt belül, ha már nyomot hagyott
a Mély korallja, s a fenti csillagok
lám, szivacs gyanánt ivódnak legbelül,
s bár sötét az éj, ma árnyra fény kerül.
Zuhanni vágyom, s a nyílt vizen vagyok
már vakon követni, bár az ész nem ért,
csak bent, a mellkasomba bújva érzek…
és a Lenti Fenn kivár a kedvemért,
egy új mosolyba hajt megannyi kékje,
és elúszik, ám beúszik minden érv
magába szenderült sziporka létbe.
28 hozzászólás
Örömmel látlak :-))). Most nem tudok a versről írni, de jövök még, ígérem! (első átolvasásra újabb remek született :-)) )
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Mindig jól jön egy kis átalakulás.ha még tenger is van az még jobb.GrtZ
Szia Z! 🙂
Egyetértünk. Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szép! 🙂 Örülök, hogy olvashatlak.
Szia Oratus! 🙂
Én örülök hogy olvastad, ráadásul még szépnek is találtad.
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
S míg eldönteni nem nagyon tudom
mi rosszabb: a sodrás, vagy hogy hagyom,
addig szememmel mindent lefényképezek,
így lesz színes könyv, majd a képzelet.
Kedves Kankalin!
Gratulálok ezekhez a gyönyörű sorokhoz.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Örülök hogy tetszett, a verset és a véleményt is köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szépen sikerült a szonetted. Legszebb benne – számomra –
"lám, szivacs gyanánt ivódnak itt belül
bár sötét az éj, de árnyra fény vetül,"
Azért emelkedik ki ez a rész, mivel a hajótörött számára, még a sötét éjben is felvillan a remény, amikor megláta a mentősereget.
Szretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Néha kivételesen jó hajótöröttnek lenni.
Örülök hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
A szokásos csodálat, amelyet annyiszor leírtam már.
S miután TUDOM, hogy nem fogsz megharagudni, mert szerintem ugyanúgy, mint ahogyan fordított esetben, mindketten tudjuk, hogy egy-egy észrevételt miért tesz a másik:
a vagyok-vagyok helyett szerintem simán tudnál másikat. (első és nyolcadik sorvég)
De tudod mit, ha így hagyod, úgy is remekelés ez.
Mert Neked már szabad ilyet.
Te már megteheted, Kalin.
S nagyon-nagyon örülök, hogy újra…
Szia Szkít! 🙂
Dehogy haragszom! 🙂 Ezt muszáj így hagynom, de legközelebb kikerülöm valahogy az ilyen helyzeteket. Amúgy nem vettem észre, vagy ha igen, nem tartottam hibának. Most hogy mondod… :)))
Én is örülök hogy "újra". 🙂
Köszi!
Szeretettel: Kankalin
Valamit az előbb elfeledtem. Nem véletlen, hogy a két quartinában ugyanaz a mondat jelent meg: "nyílt vizen vagyok". 🙂 Szándékos, mint ahogy az is, hogy a "vizen" rövid "i"-vel szerepel. 🙂
Szia 🙂
Szépet alkottál, mint mindig. Gratulálok a versedhez Kankalin!:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tudod, hogy a modern szójárással éljek: A szonetthez még mindig egy "vidéki Bunkó" vagyok, de jó volt olvasni.
Üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
Jó olvasó vagy, ez nem utolsó szempont, sőt! 🙂
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Ott a pont, Kalin 🙂
Jó ez így. Teljesen.
Puszi: Szkí
Szia Kankalin!
Van egy régi versem, szonetted olvasás közben ugrott be, annyira hasonló!!!
"Messze már a part,
bűvölet a mély.
Őszi part előtt
elmerül a fény."
Ismételten csodás alkotást olvashattunk Tőled!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Tényleg hasonló, pedig nem is leselkedtem. 🙂
Örülök, hogy tetszett a szonett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Most sem csalódtam, gyönyörű sorok. A tartalom elgondolkodtatott.A "Lenti Fenn" csodálatos, és tud várni, én is tudom.
Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Ha elgondolkodtattalak, már megérte megírnom. Örülök, hogy tetszett. Köszönöm szépen kedves szavaid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Már vagy ezeregyedjére…, de nem bántam meg, hogy ennyiszer… és mindig újat fedezek fel benne, minden alkalommal mást jelent. Óriási erejű szonett, kicsit az ég és a Föld, kicsit a víz ereje és a tüzes elhatározás, egy vallomás magadról, hit a hitért.
No, most itt koppintok a fejemre, mert még olyan benyomást keltek, mintha értenék az indokláshoz, pedig csak azt írom, amit gondolok felőle.
A végi három sort minden komolysága ellenére játékosnak gondolom, olyannak, mintha minden megalkuvás puha takaró alatt várna a kellő pillanatra, amikor minden, de minden valósággá válik.
Szeretettel: Val'
Szia Val! 🙂
Töredelmesen bevallom, hogy amikor kiszalad belőlem egy ilyen, az valószínűleg csak féltudatos, mert később én is találok bennük új dolgokat. Itt is így jártam. 🙂
Hogy azt a puha takarót a játékos komolyságával hogy fejtetted meg, arról nincs fogalmam, de a zárás valóban ilyesmi. 🙂
Ne koppintgass a fejedre, nem kell. 🙂 Örülök, hogy kifejtetted a gondolataid, mindig okulok belőlük.
Megtanulom más szemével is felfedezni azt, amit jómagam látható sorokba vetítek.
Köszi, hogy figyelemmel kísérsz, jólesik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Sajátos hangulató szonett, a lélek mélyéből fakadó. Olyan, mintha egy ókori görög élmény idéződött volna fel.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti! 🙂
Örülök, hogy asszociáltál a szonett által, ezen elgondolkodom.
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Engem a versed szomorúsága meghat…
A "mellkasba" szívbe szorult érzéseket ki kellene szabadítani, és "partot érni"…
Látom, pár nap híján 1 éves a vers… remélhető, hogy partot értél?
Üdv.: Rudy
Szia Rudy! 🙂
Általában szomorkásak a verseim, pedig valójában pozitív egyéniség vagyok, sok-sok mosollyal. Talán a versekbe rejtem az összes bánatom, illetve azok segítségével török ki.
Egyébként ez éppen egy váltás, nem annyira szomorú, mint inkább felfelé ívelő.
Köszönöm, hogy megbirkóztál vele. 🙂
Szeretettel: Kankalin