Mikor megszülettél

Mikor megszülettél

Mikor megszülettél, halkan gőgicséltél,
apró kezeiddel holdfényben ismerkedtél.
Hányszor figyeltem alvó arcodat.
Vajh milyen felnőtt leszel, drága kisfiam.

Eljött a pillanat , mikor felnőttél
tétova lépésből céltudatos lettél.
Kezed már nem fogom,járod az utad
de mindig az én kisfiam maradsz.

Külhonba indultál, hogy jobban élhess
akkor úgy éreztem, megállt az élet.
Anyai szívem , majdnem megszakadt,
mikor elindultál, hogy járd a saját utad.

Könnyeimet nyeltem, ne lásd bánatom
elengedtem kezed, bár aggódom nagyon.
Mi lesz veled fiam messzi idegenbe
kihez mész panaszra, ha nincs minden rendben.

Ezernyi gondolat kavargott fejemben
milliónyi tüske nyomult a szívembe.
Remélni mertem csak, mindezt nem látod,
nem nehezítem meg, könnyes távozásod.

Érzem a félelmet, féltést, hangod remeg
Te sem szeretnéd hogy mindezt érezzem.
Mindketten érezzük egymás fájdalmát
s az elszakadást ami most ránk vár.

Eljött az idő, ajtó csukódik
ajkam némán mozog hangom elcsuklik.
Csak még egy ölelést! Drága kisfiam!
De már távolodsz, s az idő rohan.

Most már nincs több gátlás, a könnyem pereg
Messziről nem látsz mást, csak integető kezet.
Drága kisfiam! Nagyon szeretlek!
Mikor látlak újra? Mikor ölelhetlek.?

Ezek már hangtalan ki nem mondott szavak,
felszállt a géped, felhők felett halad.
Oly messze kerültél kívánom boldog légy!
Minden nap beszélünk, csókollak, jó éjt.

ui: Akik külhonba mentek boldogulást keresni, és az első nehéz
lépéseket tették meg. Az itthon maradott anya gondolatai………