Milyen szép,
a ködbe öltözött erdő,
mélyén amint a fű nő,
lesekedik a bimbózó vadvirág,
és illanó illatát lopva küldi a térbe,
talán a fényre érve
megnyitja a napsugár ablakát,
hogy éltesse szelíd csókja tovább.
Milyen szép
a gyermek rebbenő álma,
már lépne, már járna
tündérek erdejében, de éppen
egy okos óriás tartja kezében,
hogy el ne essen,
de mégis mindent lásson lessen,
hogy a legerősebb a legnagyobb ő lehessen.
Milyen szép
az ősz hajú sánta,
kinek háta görbéjén
emlékek zsákja kuporodik,
s apró lyukacsain kipillog a múlt szeme,
visszalát messzire,
ahol még fürge volt a láb,
s fénylő jövő csalogatta egyre tovább.
Milyen szép
a dallam,
a zümmögő hangban
hullámzó kísérőzene,
amint lassú méltósággal zengi tele
fekete drapériák alatt a ravatalt,
pompázó virágok, koszorúk halmazát,
a könnyekkel ékített elmúlást.
Milyen szép
az újra születő élet,
vörösen, mázba ragadón
felcsattanó sírással harsogón,
tejcseppel szája sarkában,
ártatalan mosolyával
öntudatlan ölelve az őt ölelőt
ordítva követelve boldogabb jövőt.
9 hozzászólás
Tényleg, milyen szép – akár ez a vers 🙂
Milyen szép! Nagyszerű rímeket találtál, nagyon dallamos lett! Sajnos néhány helyen megdöccen, pl. a kuporodik szóra nincs rím, meg a halmazát-elmúlást se egészen jó, de különben tényleg nagyon jók! És hogy igazságos legyek, kiemelek néhányaz azok közül is 🙂
erdő-fű nő
térbe-érve
álma-járna
éppen-kezében
el ne essen – lásson lessen – ő lehessen (ez az egyik legjobb!!!)
Szabad tudni, mi indította el ezt az elmélkedést? (Akkor talán a gondolatiságához is hozzá tudok szólni.)
Üdv
Zsázs 🙂
Igazad van Zsázsa, de sajnos nem tudok válaszolni a kérdésedre. Éppen nem akartam verset írni, de megláttam valamit amikor kinéztem az ablakon és ez jutott eszembe : Milyen szép. Rimekre, verstani szabályokra soha nem figyelek, – ezért minden hibát szívesen elismerek – csak azt szoktam leírni, ami árad a lelkemből.
Mindig egybe írok mondent folyamatosan, a verssorokat csak utólag alakitom ki.
nem számolok szótagot sem. Talán nem is verset írok csupán valami dallamot, vagy hasonlót. Talán írjam oda , hogy szabad vers? de ilyen kategória azt hiszem nincs.
Köszönöm, hogy olvastál, nagyra értékelem a véleményedet.
szeretettel: fefo
Nagyon kitaláltad, hogy jó legyen, igazi élmény volt olvasni, köszönöm.
:))és néha én is ordítva követelnék jobb jövőt…de aki ezt megírná, nem ismerem a költőt.
Üdvi: d.p.
Köszönöm, jól estek szavaid, már azt gondoltam, nem ér semmit a sok kitárt gondolat, de most megint kaptam egy kis biztatást. üdv. fefo
Nagyon szép az összkép, nekem igazán élmény volt olvasnom! Gratulálok fefo:)
a Címe mondja is: Milyen szép!:)
Köszönöm sleepwell ! tudod néha, jól esik egy kis bíztatás. zseretettel fefo
Az örök körforgás…ez jutott versedről eszembe.
Gratulálok, gyönyörű!
Kedves fefo!
Gratulálok ehhez a csodaszép versedhez! Boldog lehet az, aki mint Te, észre veszi ezeket a szépségeket!
Üdvözlettel: Gyömbér