Mindenütt kerestél, hozzám szólt szavad,
én mégsem akartam semmit belőle.
Egyedül álltam csak némán, roskatag,
és közben nem haladtam előre.
Pedig adtál annyi szép tálentumot,
de gyöngyeimet disznók elé szórtam.
Kiégett voltam, fáradt, fásult, unott,
magamba süppedő, konokul szótlan.
S mint földbe hullt egyetlen árva mag,
mint pillangó-létet a báb és lárva,
hogy életem legyen, egyre vártalak,
gyomok között, a széles úton járva.
Mindenütt kerestél, hozzám szólt szavad.
S mert meghallottam, szívem már nem bádog,
és tudom: én is nagyon akartalak.
És szüntelenül hirdetem nagyságod.
11 hozzászólás
szépet hoztál, szeretettel
Köszönöm Andy:)
Üdv: Klári
Erre lehetne mondani: jobb későn, mint soha!
Nagyon szépen tálaltad, gondolkodásra késztet…
Szeretettel!
Ida
Bizony szép ez a vers kedves Éva !
Úgy látom többször fogok jönni,tetszik nagyon, ahogy írsz 🙂
Szeretettel: Zsu
Na szépen elírtam, elnézésedet kérem Klára!
Sajnos anyu betegsége miatt néha elszaladok a géptől, bocsánat !
Kedves Klári!
Csodaszép imába fejezödik!
Szeretettel:sailor
Szia Klári! Nagyon klassz lett! A bibliai utalások különösen nagyon feldobják: a "gyöngyeimet disznók elé szórtam" és a "széles út" -annak a példabeszédnek fényében, ami azt mondja el, hogy keskeny az, az út, ami az életbe vezet:) Ez így: bravúros!!! Üdv: én
Szép verset írtál
.Szeretettel. Ági
Kedves Ida, Zsu, Ági, sailor, Bödön, szívből köszönöm mindnyájatoknak!:)
Üdv: Klári
Szia!
Nagyon szépe vers, a végén ott a megbékélés.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen, Eszti:)
Szeretettel: Klári