Billegve jólfejlett pókhason
egy régi könyvem olvasom,
s egyszercsak egy
vörös tintától tüzet kapott
réges-régi füzetlapot
magam elé, a párnámra ejtek.
A szöveg feddő.
„Talán elfelejtett,
talán csak elvesztette számom,
de nekem még itt ég csókja a számon,
nem számon kérem, szabadon dönthet,
hogy viszi a szívem, vagy csak egy ötlet
volt feldúlni békés asszonysorsomat.
Remélem más karján most is jól mulat,
ám ha éjjel mégis erre járna,
várja önt majd a tegnap esti párna,
és felhevült, vágyó asszonytestem.
Bocsánat, hogy így, levélben kerestem.”
A lángbetűk színe halvány árnyalat
ahhoz képest, ami arcomon átszaladt.
Azon az éjen vágy és ágy kihűlt, s én azóta bánom,
hogy csak annyit válaszoltam: Többé ne várjon
14 hozzászólás
Szia aLéb!
Nagyon jó! (Mint mindig!!!)
Vicces, ám van benne valami…valami elmulasztott, soha vissza nem térő…
kicsit bús, de annyira mégese… vagy mégis? Ez benne a jó…a talány…
Gratulálok!
Üdvözlettel: Gyömbér
Csak a szokásost tudom hozzátenni: nagyon jó! 🙂
Utólag nem szabad semmit sem bánni:) Nagyon jó vers, élmény olvasni!
Szia aLéb:
Néha az ember, kicsit elkapkodja a dolgokat,
azután, már nehezen változtat
De soha nem késő semmi
A végén a fontos nevetni…
Köszönöm, Gyömbér! Így igaz…
aLéb
Szia Boer!
Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Colhicum, köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb! Az első két sor aranyos (elképzeltem a pókhason való billegést).. majd a ritmusváltás egy szempillantás alatt egy másik térbe helyezett, s máris ott volt a kép, a régi emlék, mit nagyon szépen festettél le…a végén ismét visszajössz, hogy a bánkódásod tudasd….
Tetszett nagyon az áttünéses montázsod, ahogy a tér/idő váltakozott benne, elhalványult egyik belemosódott a másikba, s vissza.
S nyitva hagytad bennem a kérdést. Ilyenkor szokták várni a nézők a 2. részt, ami visszatekint a történetre, s feltárja e rideg válaszod okát…
Gratulálok! Nagyon tetszett!:)
Ötletesnek tartom.
És tetszik a cím, tul. képpen azért kattintottam rá.
várja önt majd a tegnap esti párna…
Valahogy úgy érzem, kitalálni is nehéz ilyen mondatot, nem –hogy versben leírni…
Jól összerakott Montázs!
Kedves aLéb, köszi az ismételt élményt!
Üdvi: dp.
Szépen hömpölyög így, szótagszámokkal nem vacakolva; talán ezért is lehet jó tömör, sallangmentes (de közben érzékletes).
Ez már két tanulság 😉
Jól látod, Gyula, ez valóban nem a verstani megkötésekről szól :-). Köszönöm, hogy olvasol.
aLéb
Kedves aLéb!
A cím miatt olvastam el. Montázs.Ez egy technika a verseknél? Halványan úgy emlékszem, mintha lenne ilyen. Érdekes a felépítése.
Ági
Szia Ági!
Őszintén, nem tudom, hogy versírásban van-e ilyen technika, inkább képalkotásra jellemző, ezért maradt ez a címe :-). Köszönöm, hogy olvastad a verset!
aLéb