Míg fakóaranyba hull a nyár, megint
oroz, s a holt virágokat fakasztja;
sötét magányba bújik új tavaszra,
torz reményt regél a múltra és ha int,
sikolt a zöld, de most a hangja mérged;
zihálsz és szelén a lélek is bolyong,
óhatatlanul magába húz, s bolond
lidércek állnak itt fölöttem ébren.
Ne tudd és ne halld, ne éld e tetszhalált;
egy röpke virradat úgy sodort feléd,
mint a táj aludni kész megért dalán
vár a csönd, vakít a pőre, messzi lét,
ám ha van nyomod és kéznyomod, talán
röpít a szárnyam, s röpülni hív a kék.
50 hozzászólás
Nehéz a szonetted, az akrosztichonod kiváló játék, élmény volt nekem, hogy a vers címét hoztad a sorok elejére betűnként, és hogy szerves egységben a verssel így kétszer, mintegy tükörben is meg tudott szólítani. Remek a vezetés, nagyon sűrű, és ezért is elgondolkodtató vers, tetszett, több okból is!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Valóban nehéz, és nem csak az általam kutatott és alig talált szavak miatt. Nem csak kiváló, komoly játék is ez, hát vérkomolyan játszadoztam, így még nagyobb élmény volt az írás.
Örülök, hogy tetszett, ha több okból, annak főként. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű szonett. El kell olvasni többször, hogy igazából megértse az ember, de éppen ez a jó, mert gondolkodásra késztet.
Szívből gratulálok hozzá!
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Bár van még néhány apróság itt, amit javítanék, örülök, hogy gyönyörűnek találtad. 🙂
Az az igazság, hogy nekem is el kell olvasnom többször, hogy tiszta legyen a tükör, ami elé állítottam saját önmagam. 🙂
Szóóóval… engem is gondolkodásra késztet ez a szonett.
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jó és érdkes. Nem lehetett könnyű ilyen jól összehozni. A sor-első szavakat nyugodtan lehetett volna egybe írni is. Így, elválasztva, a gép nehzen fogdj el, még ez is nehezítette, hogy kedved szerint mutassa magát a vers. Ilyen előre elhatározott betűkkel nem könnyű összehozni a gondolatokat is, hogy minden stimmeljen a versben. De Neked nagyon jól sikerült.
Remekeltél.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Az a vicces, hogy könnyű volt, talán az eddigiekhez képest a legkönnyebb. Először a függőleges sor született, a többit hozzá igazítottam.
Az első betűket azért írtam külön, mert a rendszer nem engedte vastagítani a lényeget. Talán nem véletlen ez, úgyhogy ez egy kankalinosan szerkesztett akrosztichon-szonett. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép szonett.Szerintem lehet, hogy jobb lett volna ha egyben van a sorral a betű. De így is nagyszerű.
Gratulálok: oroszlán
Szia oroszlán! 🙂
A megjegyzésben említettem, hogy eredetileg nem így terveztem a sorok elejét. A technika közbeszólt, úgyhogy nem választhattam. Utólag nem bánom, mert egyedi lett. Mivel a helyesírással jó viszonyban vagyok, talán nem baj, hogy a lényeget elválasztottam az aláfestéstől. Amúgy nekem így kerekebb, úgyhogy megerősített abban, hogy valóban nincsenek véletlenek.
Örülök hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Mélységes meghajlással üdvözlöm szépségees akrosztichonos szonettedet. Látom szerte a kihívásokat és még is felelsz azok elvárásainak. Remek lett!
Szia Rhytom! 🙂
Volna még mit alakítanom ezen a versen, azt hiszem, nem érdemlek mélységes meghajlást. 🙂 A kihívásokat valóban szeretem, amikor már minden összedől, ilyen feladatokba menekülök. Ezért született ez az akrosztichon, a szonettek pedig már régen megbabonáztak, különösen ez a változat.
Örülök ha tetszett, köszönöm szépen, hogy észrevetted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Gyönyörű szonett kiváló szerkesztésben. Mind formailag, mind tartalmilag jó. Szívesen olvastam.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti! 🙂
Köszönöm szépen, hogy így gondolod, mert jólesik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Már majdnem azt írtam vers amikor szonett. A második versszak abszurd.
"Sikolt a zöld, de most a hangja mérged." Ez egyedi. Tetszik. A szonetthez nem értek nem tudom kivesézni 🙁
Sztettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Végülis a szonett is vers… 🙂
Nálam talán minden abszurd, vagy annyira mégsenem. 🙂 Én sem értek a szonetthez, legalábbis nem annyira, mint szeretném, viszont próbálok egyre jobban merülni és mindaddig teszem, amíg végérvényesen el nem nyel. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kankalin
Jaj Kankalin! El ne nyeljen. Csak írjál én meg olvaslak.
Szeretettel: Ági
Ági, próbálok írogatni, már ha kevés időm éppen engedélyezi. Ha olvasgatod, annak örülök. 🙂
Amúgy ha a szonett elnyel, akkor lesz igazán jó nekem, mert az azt jelentené, hogy felül maradok. Ezt szeretném egyszer… valamikor. 🙂
Szóóóval… írok. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Fantasztikus a vers, és az általa keltett érzéseim, emlékeim szintén azok, ezért hálás köszönetem! 🙂
Szeretettel: Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
Hálás köszönetedért szerintem én tartozom hálás köszönettel. 🙂
Hááát, hálás köszönetem azért, hogy elolvastad, hagytad, hogy érzéseket keltsen Benned, ezek után jelezted is. 🙂
Megtisztelő, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Úgy mutatsz megint, hogy az valami csoda. Csak sejtetsz, az olvasóra bízod a konklúziót. Erőltetés nélküli, mesteri sorok. Nagyon tudsz…
Üdv,
A.
Szia A.! 🙂
Csak írok és írok… 🙂 Vannak dolgok, amelyeket képtelenség néven nevezni, hiszen ha megtenném, millió darabra hullna a varázs. Annyi minden rejtőzik még a lelkemben -amit soha, senkinek nem adok ki nyíltan-, hogy muszáj néha megmutatnom belőle valamennyit annak, aki érti. 🙂
Talán ebben rejlik a kankalinos szonettek lényege. Mindig akad konklúzió, aztán vissza is kanyarodik a kezdetekhez, hiszen az eredendő meghatároz későbbi dolgokat.
Vitatkozom Veled: egyáltalán nem tudok, inkább érzek, de azt nagyon. 🙂
Így születnek szonettjeim, szerintem eztán se lesz ez másként, de mindenképpen próbálok a tökéletességre törekedni formailag és tartalmilag is, hiszen ha már annyit kaptam tőlük, nekem is önzetlenül adnom kell. 🙂 Tulajdonképpen nem kell, hanem inkább szeretnék adni. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jó!!
Kedves Kedves! 🙂
Nagyon köszönöm kedvességed. :)))
Szeretettel: Kankalin
Legyen így "még"!!!:)
Gyönyörűséges, mint mindig!
Abszolút beleéli és képzeli magát az ember!
Az akrosztichon pedig plussz csillag!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Szerintem is "legyen így, mééég". 🙂
Örülök, hogy megtaláltad ezt itt, talán nem annyira nagy dobás, mint az ezt megelőző csokrocska, de igyekeztem most is, hogy kedvezzek szonett-őfelségének, mert folyamatosan piszkál. 🙂
Muszáj volt kordában tartani magam a fegyelmezettség miatt.
Köszönöm, hogy beleélted magad, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Mit látnak szemeim, egy akrosztichon. Mindig öröm számomra ilyet látni, de ezen túllendülve el is olvasom a versed.
Nagyon tetszett, bár még nem igen olvastam tőled olyat, ami ne tetszett volna. 🙂 Örülök, hogy újra van időm olvasni téged, jól esett, valahogy melegséggel töltött el a versed, pláne az utolsó két sor.
Üdv, Balázs!
Szia Balázs! 🙂
Nana! Ne írj olyanokat, amelyektől alkalomadtán elbízhatom magam! :))) Na jó, nem fogom, mert kőkemény önkritikus vagyok, ezt oltották belém mindenféle komolyságokkal, én pedig kőkomolyan veszem. 🙂
Ennek ellenére hihetetlenül jólesett, hogy meleget adhattam, hogy olvasnivalót is… 🙂
Köszönöm szépen, hogy megbirkóztál a kötött formával. 🙂 Élmény nekem! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Most "találtam rá" versedre, amely egy kis gyöngyszem. Nagyon tetszett, csak gratulálni tudok hozzá. Szeretettel: Andika
Szia Andika! 🙂
Köszönöm szépen a "gyöngyszemes" jelzőt. Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szonetted értelme mélyen érintve Zenél bennem.
A cím, s annak a verssorok első betűibe rakott sora külön hangsúlyt ad a mondanivalójának!
Nekem a "Most szól, nem vár…" nagyon mély értelmet sugároz!
Gratulálok!
( A akrosztichon versbefoglalása engem is több ízben vonzott, ezért is nagyra értékelem a versedet. – Ebben a két versemben próbálkoztam vele: "A gyöngyhalász álma"/feltöltve2011.07.14. és a "Ha lennél"/2011.11.17 )
Szeretettel Rudy
Szia Rudy! 🙂
Örülök, hogy zeneileg is megszólalt benned ez a szonett. 🙂
Azért vetíttetem balra lefelé a címet, mert bizony nekem is hangsúlyos, nem kicsit. 🙂
Ha tetszett Neked, azt köszönöm szépen, de azt is, hogy nyomot hagytál nálam. 🙂
Megnézem akrosztichonjaid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Olvasom a szonettedet és zenélnek bennem a szavak. Néha simogatnak, lágyan átkarolnak, néha megálljt intenek, hogy utána megint hívjanak. Úgy érzem mindenkihez szól, de van egy pont amikor amikor azt kiáltják: " Állj ne tovább, ez már magánterület". Az az érzésem, mintha egyvalakihez jobban szólna, mint mindenkihez. Nem tudom, hogy jól érzem-e, de mindenképp el szerettem volna mondani. A Kankalinos tartalmi és formai tökéletességről nem szólok, mert az természetes, de továbbra is az a meggyőződésem, hogy letettél az asztalra egy gyönyörű verset ami mindenkié, de ha egy ember olvassa az a mindenséggel felér. A titokzatosság, ami csendben meglapul ebben a műben, az okozza számomra a legnagyobb gyönyört.
Ha melléfogtam, (hisz csak sötétben tapogatózom) akkor érd be annyival, hogy elvarázsolt a versed.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Kifejezetten tetszik a szonett tartalmára vonatkozó eszmefuttatásod. Azért is jó a hozzászólásokat olvasgatni, mert segítenek abban, hogy új dolgokat fedezzek fel verseimben, ezáltal önmagamban. Szerintem az is segített téged a közelebb jutáshoz, hogy rendszeresen olvasod gondolataim.
Szeretek titokzatosan írni, azt hiszem, ez adja a kankalinos szonettek lényegét, ugyanakkor arra is törekszem, hogy az apró titkok előbukkanjanak a sorok közül a türelmesen kutakodók számára.
Tulajdonképpen más célom is van: a klasszikus szonettet a lehető legmagasabb szinten művelni. Hatalmas kihívás, bőven van még mit tanulnom.
Örülök véleményednek, köszönöm szépen, hogy ismét benéztél hozzám, időt fordítottál a fejtegetésre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szuper.Én ilyet nem tudnék írni.Mert nem szeretem a kötöttségeket.De te ebben profi vagy.
Szeretettel:Eszter
Szia Eszter! 🙂
A kötöttségek néha nem annyira azok, mint amennyire annak látszanak. 🙂 Ebben a formában élvezetes írni. Talán a rejtvényfejtéshez tudom hasonlítani: addig nem nyugszik az ember, amíg ki nem tölti az összes négyzetecskét, hogy aztán nyilvánvalóvá váljék a megfejtés.
A profizmustól fényévekre vagyok, csak kedvtelésből írogatok, ez a "káros" szenvedélyem. 🙂
Örülök, hogy tetszett neked, köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Szépen "szól" a tartalom és a forma egysége, "Röpít",
Szeretettel
Emese
Szia Emese! 🙂
Azt mondod, hogy dalolva röpít? :)))
Örülök, hogy ilyesminek találod az egységet, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
… és ismét csak szia! 🙂
Miért érzem, hogy "kieresztetted a karmaidat", amikor a szonettedben a szavaknak ízt adtál?!
Mintha szánt-szándékkal maszatoltad volna el ujjaiddal a szép színest, gyötörted volna szürkévé, hogy abban füröszd az érzéseidet. Ezer kétséget "láttam", fuldokló igazságot, és számolatlan kétkedést.
Hiszem, érti, akinek szól, ha egyáltalán jól gondolom mindezt.
Mindig gyengém volt, maradt a megszemélyesítés, különös életettel öltözteti fel a látszólag mozdulatlant, így van ez a te költeményedben is.
Még úgy olvasnék ilyet, sokat! 🙂
Szeretettel: Val'
Szia Val! 🙂 … ismét csak. :)))
Karmaim nekem? :))) Talán az íz… mert szeretem érezni az ízeket (titokban adni is, cseppenként). Persze "jó" tulajdonságom, hogy inkább éhen maradok. 🙂 Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed se megy a hegyhez, nem ám. 🙂 Ilyen vagyok én: kifordítós. 🙂
Bementem abba a nyavalyás palettaboltba, megkerestem a legmaszatolósabb festéket, amit csak valaha ösmertek, már raktáron is alig vóóót… elkentem mindet erre az akrosztichon-szonettre. 🙂
Keletkezett belőle egy kankalinos festményféle, kiállítottam. Köszönöm, hogy megálltál előtte, hogy próbáltad megfejteni a színkompozíciót. 🙂
Hogy látszólag mozdulatlan? Így igaz: látszólag. 🙂
Szerintem olvasol még hasonlót, csak győzd ürelemmel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jó! Tele érzelmekkel, szép képekkel. Gratulálok, szeretettel:Magdi
Szia Magdi! 🙂
Nagyon szépen köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Most látom, milyen rég jártam az oldalon, kár lett volna, ha ez kimarad. Amolyan ékszer, szépen csiszolt:) És de jó látni a szárnyaid!
Szeretettel:
Évi
Szia Évi! 🙂
Növesztgetem… talán könnyebb, mint lábakon. 🙂
Köszi. 🙂
Szeretettel: Kankalin
igen,még nem elég! Szépen futnak a sorok, akár a szellő a nyakam körül!
ruca
Szia ruca! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a sorfutkosás, és tényleg még nem elég.
A hasonlatod élethű, sokat mond.
Kalin
Igazi szonett királynő vagy Andrea! Gyönyörűséges versedhez megint csak gratulálni tudok:))
Szia alexa! 🙂
Úgy látom, Kankalin-napot tartottál, mert több versemnél is látom nyomod.
Királynőnek lenni egyáltalán nem jó, nem is török ilyen babérokra, a szonetteket viszont kivételesen kedvelem, minden gyöngédségem az övék. 🙂
Köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
…Tán reményt….s röpülni hív…?
Nagyon szép mély értelmű és nagyon jó vers…
Szeretettel: Rudy
Szia Rudy! 🙂
Most vettem észre, hogy több versem is elolvastad. Köszönöm szépen, hogy ennyi időt szántál irományaimra. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jó kis "akrosztinett" 🙂
Én is szeretek ilyeneket írni.
Tetszik! 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Komoly játék ez, teljesen le tudja kötni az embert. Úgy tereli el a figyelmet történésekről, hogy közben a sorok között marad minden érzés ezekkel kapcsolatban.
Szóóóval… én is szeretek ilyeneket írni.
Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Szeretettel: Kankalin