Hull a forgács:
eszi a föld,
könny mossa a sárba;
avar ropog,
ó-szív dobog
arrafelé járva.
Szalad a kés,
emléket hagy…
elvásik az éle;
idő halad,
kéreg hasad:
megbarnul a széle.
Déli napnak
fénysugara
ágak között táncol:
sebet gyógyít,
új erőt ad,
szabadít a lánctól.
Boldogasszony
szép pecsétje
vetül a mennyekbe:
múltat tisztít,
s nevet rajzol
Kérges tenyerembe
Égre nézve
száll fel a bölcs
Életfa ágára;
Benne bízva
ró jelt aztán
Isten magasába.
4 hozzászólás
Kedves Dániel!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Köszönöm szépen!
Szeretettel: Szabolcs
Én köszönöm! 🙂
Kíváncsi voltam, de megérte!
Szeretettel gratulálok: Ica
Hmmm:) Gyere többet, több verssel, nagyon tetszik.
szeretettel: Zsu