Egy kiadós eső után csak az ázott verbekből lehet látni, nemrég még dúlt az égi háború. 🙂
De olyan jó ez, nem? A borút váltja a derű, süt a nap, és friss a levegő az eső után.
Szinte érzem. :))
Többször elovastam a versed, A formai megoldás is bejön, de a kép nagyon megfogott, és tartalmában jóval többet érzek, mint amit első ránézésre/olvasásra elmondanak a megfogamazott gondolatok.
aLéb
Ki gondolná, hogy még ott is nagymosás lehet. S szegény verebek, hogy már elfogy a faág, ahol megpihennének, s helyette a veszélyes villanypóznára szorulnak.
Nagyon jópofa a versed, tetszik, s egyben jót mulattam rajta.
elgondolkodtató és sokatmondó számomra a versed – sokkal mélyebb, mint első olvasatra gondolná az ember. Persze lehet, hogy tévedek, de attól még nagyszerű! 🙂
Nekem az a mellékes üzenet, hogy vigyázzunk jobban a természetre!
Talán nem kellene minden fát kivágni, és ezáltal a madarak és más állatok természetes élőhelyét elpusztítani.
Ez a "nagymosás" jelentheti a rombolást és az utána következő regenerálódást is.
Sokat mondó vers, szeretem, ha a szándék nincs egyértelműen leírva, és lehet értelmezéseket gyártani.
Remek, kifejező vers.A sorokat olvasva megjelenik a kép és megállásra bírja az olvasót. Elmerengtem rajta rendesen… Azok a verebek akár mi – emberek – is lehetnénk…
Szia Csaba! 🙂
Ez egy képnek tűnhet első olvasás után, de egész folyamatot takar. Tetszik a rövid formába rejtett mondanivaló. Ilyenkor én is tanulok, hogy nem kell mindig szószátyárnak lenni, a kevés néha többet mond, mint ahogyan itt is. 🙂
Jó ez a szösszenet, tanulandó! 🙂
Szeretettel: Kankalin
14 hozzászólás
Egy kiadós eső után csak az ázott verbekből lehet látni, nemrég még dúlt az égi háború. 🙂
De olyan jó ez, nem? A borút váltja a derű, süt a nap, és friss a levegő az eső után.
Szinte érzem. :))
Többször elovastam a versed, A formai megoldás is bejön, de a kép nagyon megfogott, és tartalmában jóval többet érzek, mint amit első ránézésre/olvasásra elmondanak a megfogamazott gondolatok.
aLéb
Ki gondolná, hogy még ott is nagymosás lehet. S szegény verebek, hogy már elfogy a faág, ahol megpihennének, s helyette a veszélyes villanypóznára szorulnak.
Nagyon jópofa a versed, tetszik, s egyben jót mulattam rajta.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Csaba,
elgondolkodtató és sokatmondó számomra a versed – sokkal mélyebb, mint első olvasatra gondolná az ember. Persze lehet, hogy tévedek, de attól még nagyszerű! 🙂
Gratulálok!
Szeretettel,
Jodie
Előttem a kép…
Nagyon tetszett!
Gratulálok, Judit
Köszönöm nektek, örülök, hogy tetszett, és leginkább annak, hogy a pár sor alatt, mögött felfedeztétek az egyéb mondanivalót.
Nekem az a mellékes üzenet, hogy vigyázzunk jobban a természetre!
Talán nem kellene minden fát kivágni, és ezáltal a madarak és más állatok természetes élőhelyét elpusztítani.
Ez a "nagymosás" jelentheti a rombolást és az utána következő regenerálódást is.
Sokat mondó vers, szeretem, ha a szándék nincs egyértelműen leírva, és lehet értelmezéseket gyártani.
Üdv.:Tamás
Pontosan, Tamás, engem is ezek a gondolato foglalkoztattak megírása közben. Köszönöm véleményedet!
Remek, kifejező vers.A sorokat olvasva megjelenik a kép és megállásra bírja az olvasót. Elmerengtem rajta rendesen… Azok a verebek akár mi – emberek – is lehetnénk…
üdv
leslie
Köszönöm, leslie! Verebet tolláról… :))
Ott van pl. Verebes. 😀
Szia Csaba! 🙂
Ez egy képnek tűnhet első olvasás után, de egész folyamatot takar. Tetszik a rövid formába rejtett mondanivaló. Ilyenkor én is tanulok, hogy nem kell mindig szószátyárnak lenni, a kevés néha többet mond, mint ahogyan itt is. 🙂
Jó ez a szösszenet, tanulandó! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin! 🙂
Hejj! Ez rendkívül érdekes! Ez a verebes meg egyenesen: tyű! Néha kifejezőbb egy rövid vers, mint egy végtelenségig nyújtott… Grat! 🙂
Köszönöm szépen! :))