Elhagyja virágát a törékeny szirom,
nem lesz soha édes a mosolygó citrom,
lerázta levelét, kopárrá lett a lomb,
göröngyös hátán havát cipeli a domb.
Elmúlt a szerelem, könnyet se hullattál,
nem maradt más, csak egy füstölgő gyertyaszál,
kukázott képek és elmosódott emlék,
ne várd a tavaszt, tiéd soha nem lennék!
2 hozzászólás
Csak úgy rákattintottam egyikre a verseid közül, és….azta! Ez egy nagyszerű vers!
Üdv: Károly
Nagyon szépen köszönőm kedves Károly!