Nekem már oly végtelen az idő
Mit nélküled töltök el,
S mögöttem ciripel
A halk gitár…
Hogy nincs mondat – kérdező –
Melyben Hozzád közelebb
Simulhat kicsivel
Az égi láng…
Nekem már nincs kegyelem, se bő
Nadrágot nem szab rám a sors.
Elfeledtem az álmot,
Bár tárt karokkal…
Ha majd lesz jelened – a jövő –
Barátod én leszek, ha torz
Sebet nem is ejt ajkamon
Majd sodródom bajoddal…
Neked még van vigaszod, tápláld,
Mint fatörzs a gyümölcsöt!
De ne feledd sose azt,
Ki mindig is…
Melléd oszlopként odaállt
Sírhattál könnyekkel örömöt
El Téged nem hagyott
Nem is volt… Hallgatott…
2 hozzászólás
Ismerős érzések kedves Diamond !
Szépen megfogalmaztad alkotásodban, fájóak a képek….
Tetszett.
szeretettel: Susanne
Köszönöm szépen, kedves vagy!
Diamond