Gyengéden süt rám a fény
Sok érzelem van a szívem helyén
Kesergő düh, bánat s egy gondolat
Mit el nem mondhatnak szavak.
Édesen csengő, belülről hangzó óda
Bennem él, de már mióta?…
Álmomban felkeres újra meg újra
Fáj hogy nem tudom elmondani, de jobb mintha múlna.
Boldoggá tesz hogy nézhetem
Szemed kékjében a végtelent,
Elmerülve a mélység tengerében
Elveszve a szavak fergetegében…
2 hozzászólás
Vallomás? Vagy még mindig csak benned él? 🙂
Nem csak bennem él. 😀 (De nem vallomás.)