Ó szép
Holdsugár,
ki csillagok közt kószálsz,
kincse vagy az éjnek
fénye a reménynek,
sóhajod léte óhajomnak,
siralmam csókot ad világodnak.
Sötétben félek – bújok hozzád éjjel,
érzem érintesz,
érinted kezem, meleggel töltöd fázó szívem.
Dédelgess, mint gyermekét anyja,
bársony takaróm legyen az ég alja…
Mesterem lehetnél, leszel nekem?
tenyeredből ennék, megitatnád elmém,
ápolnád lelkem fehér selyemben.
Szeretném!
11 hozzászólás
Szia!
Ez gyönyörű lett! Már látom is a Holdat, ahogy elpirul… 🙂
Nagyon szép vers, kedves Sleepwell!
Szép szavakat szűlt a Holdvilágod 🙂
Kedves Sleepwell!
A Holdsugárral engem mindig meg lehet hatni valamiért! Ez most részedről sikerült.
Nagyon szép írásod felmelengette a szívem tájékát, és köszönöm!
Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Milyen szép könyörgés a Holdhoz. Igazán szép, gratulálok: Colhicum
:)) igencsak, igencsak…:))
"ápolnád lelkem fehér selyemben.
Szeretném!"-nos ez szinte kihívás…de nagyon jó!!!!
Kedves Írótársam Sleepwell!
Ha tudnék még szebben gratulálni, akkor tenném..de csak egyszerűen elismerésem, és köszönöm az új élményt!
Üdvi: d.p.
Szia!Nagyon tetszik.Múltkor a Nap, most a Hold, a csillagok mikor következnek?
Gratulálok!
Kedves Inesita, Rozália, Tamás, Hamupipő, Colhicum, Dini, Zsolt! Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat, örülök, ha tetszett!:)
Jönnek majd a csillagok is Zsolt!:)
Ó, Sleepwell!!!:)
A Hold engem mindig elvarázsol…..most sikerült elvarázsolnod vele:)
Kedves sleepwell! Igazi szép költemény! Örömmel olvastam! Üdv. Katalin
Köszönöm Katalin:)