Ophélie
Je t'attendais a la station pendant longtemps, l'année derniere,
Je ne savais pas encore que tu n'arriveras plus qu'au cimetiere.
Tu étais ma meilleure amie qui me montrait la mer,
Mais pour nous, la réalité était trop amere!
Je ne t'oublirai jamais, tu resteras dans mon coeur,
Je t'aimerai pour toujours comme ma propre soeur!
C'est avec plaisir que je me souviens de ces temps vieux,
Quand je pouvais connaitre ton etre précieux.
Et maintenant, je ne souhaite de plus que tu reposes en paix,
Notre amour est éternel, invincible et vrai!
Ophélie
Az állomáson sokáig vártalak a múlt esztendőben,
De nem láttalak többé, csak a temetőben.
A legjobb barátom voltál, ki elvitt a tengerhez,
Nem hittem el, a sors nékünk csak gyötrelmet rendelhet!
Soha nem felejtlek el, ott élsz a szívemben,
Úgy szeretlek téged, mint tulajdon testvérem!
Mindig boldogan emlékszem arra a rég elmúlt időre,
Mikor általad szert tettem egy drága ismerősre.
Nyugodj békében, ennyit kívánok néked, kedvesem,
Lényed rendületlen, örök s igaz szívvel szeretem!
17 hozzászólás
A francia változatban nyelvtani hibák vannak, ezeket később javítani fogom.
(Nem tudom valami jól ezt a nyelvet, de remélem sokan megértik majd.)
Kedves Tamás!
Én, őszintén megmondva, nem tudom mi ez. Milyen okbol történt ez meg, hogy te is én is, egy halottra emlékezteő verset, mindketten a mai napon tettük fet. Te egy diáklány emlékére, én pedig az eddigi életem, egyedüli, és egyetlen barátom halála alkalmábol. Hihetettlen, hogy az életben micsoda véletlenek vannak. A francia változatrol nem tudok mit mondani, mert sohasem érdekelt a francia, sem az angol nyelv. Az utolsó három nap nagyon nehéz volt, Alberth-nek válaszolva, leirtam miért.
üdv Toni
Kedves Toni!
Hihetetlenül sajnálom, ami a barátoddal történt, tudom, ez egy olyan seb, ami soha nem gyógyul be teljesen.
Én ugyan egy számomra ismeretlen emberről emlékeztem meg, az igazi fájdalmad te magad hordozod, és azok akik átélték ezt.
Kicsit nekik is szánom ezt az írásom.
Engedd meg, ha csak itt neten keresztül is, hadd fejezem ki együttérzésemet és részvétemet és szebb, boldogabb napokat kívánjak neked!
Üdv.:Tamás
Szia!
A versed szép nemes gondolatokkal teli egy barát emlékére.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm szépen, Selanne!
Megatóan szép verset írtál a budapesten eltűnt francia diáklány emlékére.
Örülök, hogy olvashattam.
Kata
Köszönöm szépen, Kata!
Úgy gondoltam, ha máshogy nem , egy versben illik róla is megemlékezni.
Megérdemli, bár sajnos olyan sokan meghalnak, fiatalon is, hogy akár róluk is szólhatna ez a vers.
Mindenkinek megvan a saját fájdalma, ha meghal valakije.
Köszönöm!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Őszinte részvétem a barátnőd elvesztése miatt! Csak sejtem mit élhettél át, míg meg nem lett! A remény hal meg utoljára, tartja a mondás, lehet egy kicsit közhelyes, de igaz!
Mélyen sajnálom, hogy így kellet meghalnia egy fiatal lánynak!
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi!
Én soha nem ismertem ezt a lányt, csak próbáltam egy hozzátartozója helyébe képzelni magam.
Természetesen engem is megdöbbentett, mikor meghalt, az ember mindig elkeseredik, ha fiatal emberek vesztik életüket, de az igazi fájdalom mindig a szülőké és a barátoké.
Gondoltam, érdemes róla megemlékezni legalább egy vers formájában, de sajnos olyan sokan halnak meg és mindegyikük megérdemelne legalább néhány sort.
Üdv.:Tamás
Szia, nagyon szép, méltó vers lett ez a történtekről. Sajnálom hogy nem tudok franciául, biztos gyönyörűen szól. Így együtt alkotnak egy egészet számomra, és ettől lett igazán különleges az írásod.
H.
Szia Hayal!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon jól esik, hogy így gondolod.
Franciául én se tudok túl jól, pláne úgy, hogy verset is írjak ezen a nyelven, igazából régebben fogalmazódott meg már bennem ez a néhány sor, csak nemrég írtam meg.
Remélem azért nyelvtanilag megállja a helyét, tudom, mint vers, egyik változat sem lett tökéletes, csak egy rövid megemlékezésnek szántam.
Köszönöm szépen a hozzászólást.
Üdv.:Tamás
Szia!
Csatlakoznék Hayal hozzászólásához: én is nagyon kíváncsi lennék a francia változat hangzására… Szép, méltó vers a lány emlékére, köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Sanyi
Köszönöm szépen, Sándor!
Senki sem vette észre, hogy ennek a lánynak volt 500 lelki duca és ebből 490 romokban hevert!Hol voltak, a barátok? Nem az ismerősök, a barátok!!Azt nem tudom, te melyik csoporthoz tartoztál, ezt neked kell eldöntened.Úgy érzem,te egy távolabbi kapcsolata voltál- a vers alapján-mert egy igazi barát elvesztéséről verset írni bármikor is, nagyon-nagyon nehéz.Versed szép megemlékezés.
Kedves ruca!
Én egyáltalán nem ismertem a lányt, csak a tévében hallottam az esetet és nagyon megdöbbentett.
Megpróbáltam egy hozzátartozó vagy egy barát szemszögéből megírni ezt a megemlékezést, mert úgy gondolom, ennyit igazán megérdemel, ha ilyen fiatalon és ilyen mostoha körülmények között kellett meghalnia.
Nem sokat tudok személyesen az életéről, a személyiségéről, de ez nem kizáró ok, hogy írjak róla.
Remélem a jövőben nem hallhatunk már ilyen borzalmas esetekről.
Köszönöm a hozzászólást!
Üdv.:Tamás
Külön jó pont, hogy a franciát is megpróbáltad. Az ismeretlenség gesztusa is remek, mindig azt mondom,h igazán szép verset az tud írni, aki maga is mélyen érző. 😀
Kedves Berill!
Igazságtalan és kegyetlen az élet, hogy ilyen fiatal emberek meghalhatnak.
Néha nézem a youtube-on az emlékvideókat, olyan bájos teremtések halnak meg felfoghatatlanul fiatalon, hogy időnként megkérdezem magamtól: miért engedi meg az Isten, hogy mindez megtörténjen?
Mindenki megérdemelne egy ilyen emlékverset, bár ez sajnos nem hozza őket vissza az életbe, és a hozzátartozók fájdalmát sem enyhíti.
Azt hiszem, boldogok lehetünk és elégedettek, amíg körülöttünk vannak a szeretteink.
Nagyon vigyázzunk rájuk!
Köszönöm, hogy benéztél, és ezt a viszonylag régebbi művem is értékelted.
Igazán jól esett.
Üdv.:Tamás